Most Daniel Pipes Összeesküvések – a paranoia évezredes története c. könyvét olvasom. Nagyon tetszik, stílusra-témára olyan, mintha Aronsont Huntingtonnal vegyítenénk, szóval szociálpszichológia, politológia, történelem, híres-hírhedt esetek érdekes, olvasmányos elegye.
Maga a témaválasztás is nagyon izgalmas, ahogyan közelít felé pedig tök jó. Próbál tényekből kiindulni, objektíven, értékítélet és indulatok nélkül közelíteni a különböző összeesküvés-elméletekhez, ez irigylésre méltó.
Amire ő is figyelmezteti az olvasót, nagyon “alja” témákat dob fel, elemez ki, nem valódi összeesküvéseket, hanem a leggagyibb, mégis milliókat foglalkoztató hoaxokat, elméleteket vizsgál.
Szó esik a CIA állítólagos drogterjesztéséről, a Kennedy gyilkosságról, az Új Világrendről, az idegenekről, az amerikai feketék körében terjedő városi legendákról, az antiszemitákról (bár jelzi, hogy ez a szó értelmetlen), zsidókról, a szabad kőművesekről, az Illuminátusról, Sztálin paranoiájáról, Hitlerről, O. J. Simpsonról, titkos társaságokról…
Ami legjobban tetszik eddig a könyvben, hogy felsorolja, hogy honnan tudhatjuk, milyen tényezők megléte alapján dönthetjük el, hogy egy összeesküvés híre kamu-e. Pl. ilyen a homály, az információ visszatartására való hajlam, hamisítványokra való hivatkozás, a következetlenségek, túltengő betanult féligazságok és pedáns hivatkozások, összesküvés-elméletek halmozása, az ellentmondó bizonyítékok összeesküvéssel való megmagyarázása, az összeesküvésre utaló érv válogatás nélküli elfogadása, az idő múlásának figyelmen kívül hagyása, a tényekkel szemben tanúsított fölényes hozzáállás.
Ezeket persze nem csak így felsorolja, hanem számos példát is mutat rá. Sok száz anyagból, hírből, tanulmányból dolgozik, nagyon alapos (bár éppen ő írja, hogy a sok száz hivatkozás, áltudományos anyag az összeesküvéselméletek mögött is ottvan, szóval ez a szám önmagában nyilván nem jelentene semmit).
A másik, hogy azt is feltárja, hogy milyen lélektani szükségletek, okok vannak amögött, hogy az emberek ilyen elméleteket gyártanak, terjesztenek, hogy elhiszik azokat. A káoszelmélettel ellentétben ezek az összeesküvés-elméletek azt feltételezik, hogy minden mindennel összefügg, nincsenek véletlenek. A modern embernek is hinnie kell abban, hogy egy nála sokkal nagyobb lény/csoport irányítja a világot, így ezek a paranoid elméletek valláspótlékká válnak.
Nagyon sok ember olyan patologikus szinten belemerül ezeknek az elméleteknek a gyártásába/ellenőrzésébe, hogy az egész életüket átszövi, még a családjukkal se foglalkoznak. Szerintem ennek van egy olyan része is, hogy az emberek belátják mennyire kis porszemek, jelentéktelenek, kiszolgáltatottak… bármennyire is szeretnék befolyásolni sorsukat, nem tudják, sok kényszerhelyzet van.
Egyébként elég “veszélyes” könyv, ő is írja, hogy ezeket az elméleteket olyan embereknek érdemes megmutatni, olyanokkal kell elolvastatni, akik kellően érettek, ismeretekkel rendelkeznek, és képesek kritikusan hozzáállni a dolgokhoz (magyarul nem szpnak be mindent, már elnézést).
Lefogadom, hogy a szerzőt sok kellemetlenség érte a könyv miatt, és hogy ennek következtében ő is sok összeesküvés-elmélet szereplőjévé vált, de ezen már csak mosolyog az ember. 
(Ezt szintén Gyurcsány blogján találtam, a hirdetések közt.)
