Nem az én nevemben?

A szociális szakma levelezőlistájára fel vagyok iratkozva, ahol az utóbbi két hétben elég nagy vihart kavart a “Nem az én nevemben” c. kezdeményezés reklámozása, aztán az ellene felhozott érvekből egész vita kerekedett ki.

A http://www.nemazennevemben.eu/ küldetése saját szavaikkal:

“Nem az én nevemben!
A Jobbik három képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. De Morvai Krisztina, Balczó Zoltán és Szegedi Csanád engem, magyar állampolgárt nem képviselnek.
Írd alá te is: ők ne beszéljenek a te nevedben! Tiltakozz a gyűlölködés, a kirekesztés ellen. Mutasd meg, hogy Magyarország mit gondol a Jobbikról!”

A honlapra az ezzel egyetértők küldik be nevüket és fotójukat, minél nagyobb társadalmi összefogást szeretnének elérni. Már több, mint 6000-ren írták alá.

Sokan, bár enyhén szólva nem szimpatizálnak a jobbikkal mégsem csatlakoznak ehhez az aláírásgyűjtősdihez, mert “legális választás útján került a jobbik az ep-be”, “a mi érdekeinket hátráltatónak, és a Jobbik érdekeit támogatónak vélem azt a gesztust, amely kétségbe vonja egy szabályosan lezajlott demokratikus választás eredményét”. Az ellenzők oda lyukadnak ki, hogy e helyett inkább át kellene gondolni, hogy a szociális szféra mit tehet az előítéletek és rasszizmus ellen.

Az is igaz, hogy a negatív reklám is reklám, úgyhogy én a helyükben szót se pazarolnék rájuk. Az is jogos kritika, hogy ugyanígy elkezdhetnénk aláírogatni, hogy hogyan érezzük, ki mindenki nem képvisel még minket. Engel pl. konkrétan egyik politikus sem, egyik párt sem, de mint magyar állampolgár elfogadom a választások eredményét… Az is igaz, hogy a többség nem ment el szavazni, én sem (mert nem éreztem, hogy lenne jó opció, azért nem szavazok bárkire, hogy ne a jobbik legyen), de ezekben a részvételi arányokban nem volt semmi rendkívüli. Az emberek ott, akkor döntöttek, ennyi.  Aki támogatta őket rájuk szavazott, aki nem, az nem.

Szóval ja, vészjósló a szélsőjobb térnyerése, de talán nem ez a jó megoldás. Olyan nagy nyomor, társadalmi feszültségek, bizalmatlanság van a háttérben, amit nagyon gyorsan meg kéne oldani. (Valójában már 15 éve meg kellett volna, és akkor nem tartanánk itt.)

Abból a szempontból azért jó a kezdeményezés, hogy végre a csendes többség is hangot ad a véleményének.

Trocsokbusz

Eddig azt hittem nem takarítják a buszokat. De amit az utóbbi 1-2 napban láttam a debreceni régi ikaruszokon az sokkolt, nem gondoltam, hogy ekkora mocsokban Európában még el mernek indítani egy buszt.

Az ülések húgyszagúak, a bőr felhasítva, összegraffitizve, szabályosan áll a por az ablakokon, minden tiszta ragacsos, tele van szotyizva… Szóval eddig valamit csak csinálhattak vele, hogy ne legyen ennyire retkes, csak egy kicsit.

Ha valaki nem debreceni, akkor röviden annyi történt, hogy itt volt a Hajdúvolán és a DKV (ami a trolikat viliket üzemeltette), de elsejétől mindent a DKV vesz át. Ezekre a régi járművekre gondolom senki nem tart igényt, úgyhogy most az utolsó pár napban már meg se próbálják takarítani.

/Végülis az eddig sem volt szempont, hogy fizettél tekocsogutas, ráadásul nem is keveset, a pesti bérletekkel egy árban van a debreceni diákbérlet./

BLÖÁH!

Coraline

Azt mondják a Coraline Gaiman első olyan regénye, ami minden korosztálynak szól.

Szerintem egyik korosztálynak sem, a gyerekeknek túl rémisztő, a felnőtteknek túl gyerekes.

Így esetleg az ilyen nagyranőtt huszonéves gyerekeknek mint én… (bár az összes többi Gaiman is ilyen, no mindegy).

Nekem nagyon tetszett, nem is maga a történet, hanem a megszokott gaimani finomságok, apró poénok.

Különösen ahogy a gyermek-lelket bemutatja.

Az alábbi idézetekből ez jól látszik:

“És volt még egy kút is. Aznap, mikor Coraline-ék beköltöztek, Spink kisasszony és Forcible kisasszony külön felhívták Coraline figyelnét arra, milyen veszélyes az a kút, és a lelkére kötötték, hogy nagy ívben kerüle el. Így aztán Coraline elindult megkeresni a kutat, hogy tudja, hol is van, és aztán nagy ívben el tudja kerülni.”

“Uzsonnára átment Spink kisasszonyhoz és Forcible kisasszonyhoz. Evett három kekszet, ivott egy pohár limonádét és egy csésze gyenge teát. A limonádé érdekes volt. Egyáltalán nem volt citromíze vagy lime-íze. Világoszöld íze és meg egy kis vegyszeríze volt. Coreline-nak roppant mód ízlett. Szerette volna, ha otthon is ihatna ilyet.

- Apu és anyu hol van? – érdeklődött Spink kisasszony.

- Nincsenek meg – felelte Coraline. – Tegnap óta nem láttam őket. Magam vagyok. Azt hiszem egygyerekes család lettem.”

Bár itt meg már felnőttes, olyan kisherceges megmondás:

“Ha itt maradsz, megkapsz mindent, amit csak akarsz.

Coraline sóhajtott. – Te tényleg nem érted, ugye? Én nem akarom, amit akarok. Senki se akarja. Igazából nem. Mi lenne abban a jó, ha csak úgy megkapnék mindent, amit akarok? Nem jelentene semmit. Mi érne akkor?”

Azt hiszem megnézem a rajzfilmet is.

Teal’c, Indeed!

Az AXN egy ajánlóval nagyon belopta a szívembe magát, kedvenc sorozatom kedvenc szereplőjének kedvenc szavát számolták össze.  Azt, hogy a Csillagkapuban Teal’c hányszor mondja, hogy Indeed. 151-re tippelnek.

Nem gondoltam, hogy van más is a világon, aki ezen gondolkozik, de youtube-on is találtam ilyet:

Kávéfüggőség

A vizsgaidőszakban minden nap tejeskávéztam, amikor sokat kellett írnom kólát is ittam, pedig nem is szeretem. Egy idő után már azt vettem észre, hogy kv nélkül nem indul el a napom, kóla nélkül nem forognak az agytekervények.

A’szem úgy működik, mint a többi drognál, rövidtávon felpörget, aztán már azért kell, hogy elérd az átlagos szintet. Úgyhogy ahogy meglett az uccsó tantárgyam elhatároztam, hogy felhagyok a koffeinbombákkal.

Iszonyatos nehéz leszokni róla, pedig én nem is toltam csak napi egy kvt 2 deci tejjel. Az első 2-3 napban minden gondolatom a kávé körül forgott, és egész nap ragadt le a szemem, majd’elaludtam.

De utána sokkal jobb lett, jobban alszom este, könnyebben ébredek és sokkal frissebb vagyok. Azt hiszem szeptemberig fogom is tudni tartani. (Ennél optimistább nem merek lenni, mert már többször “leszoktam”.)

Azt azért nem mondom, hogy nyáron nem tolok be 1-2 jegeskávét, de a napi szinten kávézásba nem csúszok bele megint. (Ugye?!)

Hétköznapi fogyasztós

Tegnapelőtt sikerült úgy eljutni a Kashmirba, hogy kivételesen nyitva volt, és még szakács is akadt. Nem vagyok oda a helyért, nem csak a múltkori dolog miatt, hanem mert egyrészt lehetetlen asztalt foglalni, nem veszik fel a telefont, a pincérek nem elég figyelmesek, kicsi a hely… ennyi negatív tényezőnél elfogy az ember türelme.

A kaja egyébként nem volt rossz… bár az furcsa volt, hogy én csak egy vega – ilyen indiai házi sajtos zöldséges cuccot – előételt kértem és olyan sok volt, hogy alig bírtam megenni, közben W borsós burgonyás marhahúsa nagyon kevés volt,, egy picike tálkányi, éhenmaradt. Julcsival kértek valami rózsavizes italt, aminek olyan íze volt, mint valami alkoholos/parfümös piros gumimacinak. Brrr. A tandoori kenyerek jók, de azt nem értem miért nem adják alapban a kajákhoz.

Délben elvileg van menü, de az sem túl olcsó. A krisnás indiai kajálda jobb volt, kár, hogy elköltöztek, a Govinda meg nagyon kiesik nekem. Persze ők nem esznek húst, hagymát, gombát, és nem is főznek annyira csípőseket… más. Ez biztos nem lesz a törzshelyem.

Tegnap a Viában ebédeltem Gááborral, pizzáztunk. Mondtam neki mindegy, csak ne legyen túl egzotikus, mert egyik nap szecsuániztam, másnap ez a csípős indiai, kímélni kell a gyomromat. (Bár ezek hatására végre rászántam magam, hogy vacsira csak gyümölcsöt egyek, már egy napja bírom.) Ez neki nem okozott problémát, mert csak gyrost, pizzát, töltött káposztát és brassóit eszik.

Kaja után szétnéztünk 1-2 táskaboltban, mert a nővérének keresett szülinapi ajándékot, persze ahogy sejthető volt neki nem találtunk semmit, de én vettem még egy táskát. A’szem ez valami betegség… de legalább nem volt drága.

Magyar baromfi

Szerinted?

Van egy olyan bankos reklám, amiben a bankigazgatót alakító színésznek kellene dobni a labdát a forgatáson az ügyfélnek terv szerint, de a színész akadékoskodik, hogy ez így nem lesz jó.

Arra céloz, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben, válságban a labda az ügyfél kezében van, nem a banknál.

Hááá’normááális Margit?!

Light

Vannak emberek, akiknek a puszta létezése is művészet.

Olyan őszinték, tiszták, mint egy gyermek, már a közelségük is egy ajándék, hiszen fényt szórnak a környezetükben élőkre.

Nem veszhetsz el bennük, nem lehetsz olyan mint ők, mert az már túl jó lenne, meg nem is te lennél, de ettől még csodálhatod őket.

Igyekszel közel tartani magadhoz őket, mégsem változtatni rajtuk, mert úgy jók, ahogy vannak.

Olyanok, mint egy pitypang, ami tökéletes kerek egész,  de a legapróbb szélfúvásra széthullanna.

Talán csak pillanatokra léteznek, míg utat mutatnak a többieknek: igen, a jóság létezik, így is lehet élni, gondolkodni!

Szarapelin, gagyisztárok, sztártrek

Eminemnek van egy új klippje, ami szerintem tök vicces: