Tegnap Gáábor ledöbbent mennyi mindent nem olvasok neten… igen, egyáltalán nem nézek “vicces”, a net mocskait összegyűjtő weboldalakat (najó, a tyuxar.hut néztem kb. egy hétig), mert bizonyos színvonal alatt már nem találom viccesnek a dolgokat.
Nem olvasok naponta hírportálokat, túl sok felesleges, lényegtelen dologgal nem szennyezem az agyam. Komolyabb dolog, hogy Lara új szívet kapott, meg biztos a h1n1 is, mint, hogy Sepu mit főzött a családjának… de számomra a hírértéke kisebb.
Egyszerűen muszáj szelektálni, védenie magát az embernek, túl sok, túl felesleges infó van. Vagy feleslegesen bepánikoltatják, pörgetik az embert… néhány – szélsőséges és/vagy ego – bloggal is úgy vagyok már, hogy nem érdemes hozzászólni, energiafecsérlés.
A taktikám az, hogy ami érdekes, fontos, az úgyis eljut hozzám, mert vagy im-en ajánlják az ismerőseim, vagy az általam látogatott blogokban úgyis belebotlok.
Napi szinten kb. 10 blogot olvasok, amelyek szerzői közt van mindenféle vallású, pártállású, ateista ember is van, nem csak debreceniek, nem csak kockák, nem csak személyes ismerősök, sőt mostanában nem csak férfiak.
Van egy ilyen kis netvibes oldalam, ahol látom ki mikor alkotott újat. /Amúgy köszönöm mindenkinek, aki jókat ír!/
Az, hogy ide mi kerül be és a blogrollba az hosszú folyamat, vannak várólistások is, most pl. Rihárdó, Zs.Gothpunk, Fruschka, Balla D. Károly blogja (akihez a wiki piréz szócikkről keveredtem), és az indymédia (amit Ati szokott nézegetni, beleolvastam és vannak rajta jó dolgok…), ha azon kapom magam, hogy szinte minden nap nézem az oldalukat akkor felveszem rss-be.
Lekerülni sokkal nehezebb, egyrészt nem akarsz megbántani senkit, főleg ha személyesen is ismered… (persze ha kérné valaki azonnal, de ilyen még nem volt). Úgyhogy a lekerülés szinte csak akkor jön szóba ha valaki hónapokig nem ír, vagy nagyon durvul, azért sajnos ilyen is akad, de egy kis időt ezekben is adok magamnak/nekik, hátha alakul a helyzet.
Szóval így is elég sok dolog “lecsorog” a szintemre, néha túl sok is. 
