Otthonunk, a Föld

Ati ajánlotta figyelmembe a Home c. filmet, amit ma jól meg is néztem.

Eléggé VéghLacibácsis-fenntartható fejlődés beütése van, az életről szól, a bolygóról, a nagy rendszerről és hogy hogyan teszi tönkre az ember.

Gyönyörű képek, szép tájak vannak benne… ráadásul hd-ben, teljes terjedelmében, ingyen megnézhető, angol felirattal is (jó angolosoknak anélkül is követhető).

“Fantasztikus képeket csodálhatunk meg a magasból a Föld tájairól, élővilágáról, természeti népeiről, miközben átrepülünk például a Kilimandzsáró, az afrikai szavannák, az Északi-sarkvidék és a Húsvét-sziget fölött. Idilli képek egy gyönyörű bolygóról. Aztán jön a kijózanodás: égő olajfáklyák, tömegnyomor, szeméthegyek – képek egy koszos, lestrapált Földről. Melyik a mi otthonunk?

Ötvennégy ország százhúsz helyszínén, másfél évig készült Luc Besson és Yann-Arthus Betrand közös filmje, a Home (Otthonunk), amelyet június 5-én, a Környezetvédelmi Világnapon a díjmentes internetes premier mellett egyszerre mutatnak be a világ több mint félszáz ország tévécsatornáin és filmszínházaiban.” Forrás

Nagyon jó helyzetleírás (bár mire végignézzük a filmet már sok dolog megváltozott), de a vége sajnos nagyon elnagyolt. A problémákról szólnak olyan 70-80 percig, a megoldásra 10 percet se szánnak. Már ha azok megoldások amiket felvázol, ezekben a fertréd kamudumákban nem igazán hiszek. Végülis egy-egy jó példának felfoghatóak (bár szerintem ez csak marketingfogás), de globálisan megint nem látom a megoldást…

Na de nem dumálok, tessék megnézni!

Játszma – Janus

Van egy olyan embertípus akit nagyon nem szeretek.

A szemedben nagyon -de tényleg nagyon, frankón megkedveled, még hízeleg is- kedves, a hátad mögött mindennek elhord. Közben mindenkiről pletykál, rosszakat mond, behergeli/uszítja a környezetét, “drámázik”, játszmázik. Amint az illető is jelen van akit szid, kihátrál, nem vállalja fel a véleményét. Sőt, még neki is hízeleg, és neki a többieket szidja. Alig várja, hogy valami balhé legyen.

És sokan, nagyon sokáig adnak is a szavára, mert értelmes, közvetlen, meg hát az emberek hiúak, és végülis mindenkinek a kedvében jár.

Még az is előfordulhat, hogy mindezt nem tudatosan teszi, valamilyen fusztráció miatt lehet… vagy tudatosan, irigységből, nem tudom.

Akkor borul a bili, amikor a környezetében többen átlátják a helyzetet, hogy manipulálja az embereket és többé nem mennek bele a játszmába.

Már pár hete is volt egy olyan szitu amikor már nem bírtam a mesterségesen keltett feszkót és mikor nekem panaszkodott valakiről mondtam, hogy ideje leállni, ha problémája van az illetővel beszéljék meg.

Ma pedig többen rájöttünk mi a dörgés, megtudtuk kiről milyen “kedvességeket” terjeszt, mekkorákat hazudik. Nálam itt végleg leírta magát… az a baj, hogy eléggé érzékeny ember vagyok, átveszem a negatív rezgéseket, és könnyen be lehet forgatni, de végre átlátok rajta.

Sokkal jobban is érzem magam, hogy már nem vagyok sokat a közelében, elmúlt az a vibráló feszültség. Jobb hangulatban telnek a napok, senkinek nem hiányzik a műbalhé, van elég más dolgunk.

Gyes, gyed…

Sólyom visszadobta megfontolásra a gyes-gyed szigorításának tervét.

Ez a téma számos kérdést vet fel:

- Európában nálunk a leghosszabb idejű a ‘gyes, gyed’, biztos megengedhetjük mi ezt magunknak?

- A gyermekszám folyamatosan csökken. Attól, hogy van segély, még nem lesz több gyerek. A nők többsége nem azért fog szülni, mert segélyt kap. A szolgáltatásokat kellene fejleszteni, biztosítani a gyerekek nappali ellátását. Másrészt ez nem csak magyar tendencia. Jelenleg nincs elég bölcsődei férőhely, ezért a nő ha akarna is dolgozni nem teheti, mert nem tudja kire bízni a gyerekét.

- Az, hogy sokáig otthon van a gyerekkel az anya valószínűleg jó a gyereknek, családnak, de a nő visszahelyezkedését a munkaerőpiacra akadályozza, nehezíti. Megérthető az a munkaadó is, aki nem akar felvenni egy olyan nőt, aki mondjuk 10 éve nem dolgozott, tudása elavult. Egyes országokban, már szülés után 3 hónappal dolgoznak a nők… én ezt nem tartom követendő példának, de ami nálunk van sem megfelelő.

- Az emberek többsége úgy gondolja, hogy túl bőkezű a segélyezés, egyetértés van abban, hogy csökkenteni kéne, de senki nem szeretné, hogy tőle vegyenek el, ezért semmi nem megy át.

- Az állam nem akadályozza ezzel az új lépéssel, hogy a nő a munka helyett a családot válassza, mondják most kifogásként, ezt egyáltalán nem értem.

Szerintem most se lövik le azt az anyát, aki nem akar dolgozni. Szabadon dönthet a család, hogy választja-e ennek anyagi következményeit, ha nem akar nem muszáj dolgozni.

Megértem és tisztelem azt a nőt, aki a családot választja karrierként, ha meg is engedhetik maguknak anyagilag ám legyen. De nem várható el, hogy ezt az adófizetők pénzéből finanszírozzuk hosszú távon.

/Arról meg ne is beszéljünk, hogy esetleg úgy járhatnak, mint nagymamám, aki “háztartásbeli” volt, most valami minimális méltányossági nyugdíjból tengődik./

Persze feleslegesen agyalok én itt, úgyis a fidesz nyer, és megy tovább az osztogatós politika.