Debreceni éttermek

Kb. két hete lementünk a Fandangóba, ami eddig az egyik kedvenc debreceni éttermem volt. Tetszettek a spanyolos ízek, bőséges adagok, igényesen tálalt különleges ételek voltak, megfizethető áron.

Néhány hete átalakult az étterem, reklámozták, hogy Tapas bár nyílt, sok az újdonság, igyál ott finom nyári limonádékat stb., gondoltam jó, lessük meg. Ehhez képest nem bővült a kínálat, csak átalakult. Megjelentek jóval olcsóbb, de igénytelenebb ételek, már hamburgert is árulnak… a spanyol kaják eltűntek, helyette egyszerűbb, olcsóbb, magyaros ételek vannak.

Kértem egy baconoskarajt juhtúrós sztrapacskával, ami finom volt, de az 5-600 forintos limonádé ihatatlan volt, nem volt se savanyú, se édes, se hideg, ilyen sz*rt még sose ittam.

A máglyarakáson a hab hideg volt és furcsa állagú, nem volt rásütve, az alma tűzforró és ízetlen (semmi fahéj, csak úgy belerakva nagy cikkekben) és az alján valami keserű narancslekvár folyt brrr. A számomra új pincér flegma volt, de mikor látta, hogy otthagyom a desszertet megkérdezte, hogy mi nem ízlett benne, mondtam, hogy úgy az egész.

Szóval mostanában oda nem megyek.

Van egy olyan étterem, hogy Kashmir, már rég ki akartam próbálni, mert imádom az indiai ételeket, ízeket. Egyik nap ismerősöm ment oda enni és hozott nekem egy adag kaját, a kókuszos-chilis-curry madras csirke nagyon finom volt, gondoltam ma egy barátnőmmel beülünk oda munka után kajálni.

Odamentünk fél négykor (mert 3-ig melózok), és a pincér közölte, hogy: “Jaj hölgyeim nagyon sajnálom, kb. másfél hónapja úgy van nálunk, hogy nincs szakács 15-17 óráig, ekkor váltják egymást, ez ilyen sziesztaidő.” Wááh, érted, ebédidőben nyitva, este is, ilyenkor meg odamész, ugyan nyitva vannak, csak nem lehet enni. Egy étteremben, én kis naiv. :/

Kolléganőm pedig ma rendelt a Taylor’s Snackből és ő se azt kapta amit várt.

Rendelt egy salátát, amin kellett volna lennie a salátaleveleken kívül tojásnak, húsnak, pirítósnak, öntetnek. A pirítóst meg az öntetet “lefelejtették”.

Odacsörgött, hogy rákérdezzen, és még fel voltak háborodva, hogy itt bizony soha semmihez nem adnak öntetet. Mondja, hogy khm, a honlapjukon ezt írták, direkt ezért ezt a drágább salátát rendelte.

A válasz: “De hát azt nem mi üzemeltetjük.“

Kolléganőmnek se kellett több, kérte az üzletvezető számát, elmondta neki mi történt. Na ő legalább nem volt bunkó – gondolom jól kibukott a kedves alkalmazottakra -, jó pont, hogy megkérdezte mivel kárpótolhatják, úgyhogy 20 percen belül ott volt a nagy adag saláta, immár öntettel.

Gáz ez a debreceni hozzáállás…