Hétköznapi fogyasztós

Tegnapelőtt sikerült úgy eljutni a Kashmirba, hogy kivételesen nyitva volt, és még szakács is akadt. Nem vagyok oda a helyért, nem csak a múltkori dolog miatt, hanem mert egyrészt lehetetlen asztalt foglalni, nem veszik fel a telefont, a pincérek nem elég figyelmesek, kicsi a hely… ennyi negatív tényezőnél elfogy az ember türelme.

A kaja egyébként nem volt rossz… bár az furcsa volt, hogy én csak egy vega – ilyen indiai házi sajtos zöldséges cuccot – előételt kértem és olyan sok volt, hogy alig bírtam megenni, közben W borsós burgonyás marhahúsa nagyon kevés volt,, egy picike tálkányi, éhenmaradt. Julcsival kértek valami rózsavizes italt, aminek olyan íze volt, mint valami alkoholos/parfümös piros gumimacinak. Brrr. A tandoori kenyerek jók, de azt nem értem miért nem adják alapban a kajákhoz.

Délben elvileg van menü, de az sem túl olcsó. A krisnás indiai kajálda jobb volt, kár, hogy elköltöztek, a Govinda meg nagyon kiesik nekem. Persze ők nem esznek húst, hagymát, gombát, és nem is főznek annyira csípőseket… más. Ez biztos nem lesz a törzshelyem.

Tegnap a Viában ebédeltem Gááborral, pizzáztunk. Mondtam neki mindegy, csak ne legyen túl egzotikus, mert egyik nap szecsuániztam, másnap ez a csípős indiai, kímélni kell a gyomromat. (Bár ezek hatására végre rászántam magam, hogy vacsira csak gyümölcsöt egyek, már egy napja bírom.) Ez neki nem okozott problémát, mert csak gyrost, pizzát, töltött káposztát és brassóit eszik.

Kaja után szétnéztünk 1-2 táskaboltban, mert a nővérének keresett szülinapi ajándékot, persze ahogy sejthető volt neki nem találtunk semmit, de én vettem még egy táskát. A’szem ez valami betegség… de legalább nem volt drága.