Ma halált megvető bátorsággal megkóstoltam az ukrán Kvasz-t.
Ez egy szláv ital, a sörhöz hasonlít, de még kevesebb az alkoholtartalma – annyira minimális, hogy rá se írják, mennyi, de valszeg van benne – inkább rettenetesen édes üdítőfélének nevezném.
Egyébként érdekesek az ízei, úgy kóstolgattam, mint valami borász, minden korty – najó, összesen csak 3 kortyot ittam olyan bizarr volt – más-más ízvilágot idézett.
Először diós-mézes tésztának tűnt, végül rájöttem, hogy zselés szaloncukor íze van.
Azért “érdekes élmény”, ki lehet próbálni. Állítólag itthon nem kapható, de például ezen az oldalon sokféle recept van.
Szintén ezen a honlapon van egy érdekes leírás is az italról:
“A kvasz a keleti-szláv népek tradicionális itala. Első említése 989-ben történik, Vlagyimir kijevi fejedelem krónikájában. A kvasz alapját a különböző gabonamagvak erjesztésével készített ital képezi. A keleti-szláv népek napi italként fogyasztották évszázadokon át.
A kvasz élettani hatása hasonló a különböző kefírek vagy a kumisz élettani hatásához. Jótékonyan hat az emésztésre. Összetétele révén fogyasztását kifejezetten ajánlják sportolóknak, mert az ital több, mint tízféle élettanilag fontos aminosavat tartalmaz. Rendszeres fogyasztásával számos mikroelem kerül a szervezetbe, és függetlenül attól, hogy az ital vitamintartalma első ránézésre nem tűnik túl magasnak, a folyamatos fogyasztás révén érezhető hatást fejt ki a szervezetre. Az évszázados tapasztalat bizonyította a kvasz bizonyos bakteriocid hatását, amelyet a mai orvostudomány is alátámasztott.”
Hogy ebből mennyi az igazság nem tudom – épp ma mondta Ati ugyanezt a sörre is, hogy bebizonyították, hogy a legjobb sportital – , de olyan jól hangzik, hogy akármilyen rossz is begyűrök még egy pohárral. 
/. 
