A tegnapi egy nagyon jó este volt. Bálinttal, Petivel és MrW-vel elmentünk az Inkognitóba, majd később még Gáábor is csatlakozott.
Szeretem azt a helyet, hangulatos és rengeteg kulturális programjuk van, itt egy kis leírás a helyről (azóta annyi változott, hogy kicsit drágább lett, bár még így is megfizethető, és legalább megéri, és lehet szerezni zsíroskenyeret), ill., a honlapjukon meg lehet nézni mi az aktuális kiállítás, koncert.
Itt jól megférnek egymással nagymama megunt bútorai, singer asztalok, kortárs festmények, a balkáni zene és a fellépők.
A célközönséget sose lehet belőni, most ilyen 20-30 éves értelmiségi fiatalok voltak többnyire (báár ki tudja, a látszat lehet csal.:)).
Tegnap estére kivételesen semmi koncertféle, stand up comedy nem volt meghirdetve, tíz körül váratlanul mégis előkerült két zseniális fickó, vándor zenész-színészek, mindenféle középkori, népi hangszerekkel és jó kis műsort adtak.
Kicsit a gimis filharmónia előadásokra emlékeztetett, mert nem csak énekelgettek, hanem felépítették a műsort, sorban bemutatták a különleges hangszereket.
Itáliai reneszánsz muzsikák voltak, és magyar dalok, néha próbálták énekeltetni a közönséget. Erre még én is kapható lettem volna, mert addigra már igencsak jó volt a hangulat, csak az volt a ciki, hogy senki nem tudta a szöveget egy néprajzos-gyanús társaságon kívül. 
/Még a “debrecenbe kéne menni” dalt se tudtuk végig, szánalmas, pedig gondolták a helyieknek az talán megy./
Debrecenbe kéne menni
pulykakakast kéne venni
Megállj kocsis lyukas a kas!
Kiugrik a pulykakakas!Debrecenben csoda esett:
két kis kakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
csak az enyémet sajnálom.
Tök jó, hogy megjelentek, szinte minden hangszerük újdonság volt számomra, vagy legalábbis ilyen közelségben még nem találkoztam velük, volt csomó lantféle, kecskeduda, csutora, fakutya, dobok, a fickók persze minden jól játszottak.
Volt egy “bika” nevű hangszer is, ahogy wikin is írják: “A moldvai csángóknál használatos. Egy dézsaszerű, feneketlen edényre szőrtelenített juhbőrt feszítenek, amelybe lószőrt fűznek. Ezt a lószőrt húzogatva a hangszer bikát utánzó, mély, búgó hangot ad.” Kicsit bevizezték a lószőrt, és egy bevállalós csajnak kellett huzogatni, egész vicces hangja van. Állítólag a köcsögduda rokona.
A másik érdekesség a “bugattyú” volt, ami egy zsinórra fűzött fadarab, amin lyukak vannak, gyorsan pörgetik és zúg.
/Hűdekínos, hogy az esőbotot meg sok más egzotikus hangszereket ismerjük, a magyar népi hangszereket meg nem. Pedig én nagykállói vagyok, ott elég nagy hagyománya van a néptáncnak, hagyományőrzésnek./
A csutorát sem ismertem, annak is tökjó hangja van.
/Szomorú, hogy még képeket is alig találni ezekről a lassan eltűnő hangszerekről. :S/
Voltak “párosodási dalok” is, amik közt elnyomták a búj-búj zöldág kezdetű dalocskát is. Évekkel ezelőtt hallottam egy hírt, hogy a pszichológusok szerint ez nem kisgyerekeknek való, mert erős szexuális tartalma van, de gondoltam ez azért durva belemagyarázás (pedig én nem is vetem el teljesen freudi megközelítéseket, de azért ennyire mindenben a szexet látni durva). De úgy látszik már régen is így gondolták a népek, ez már a pornográfia határát súrolhatta anno.
A műsor végén felfordított dobbal kalapoztak… az ilyen szituk furcsák, mindenki annyit dob be, amit neki megért az az élmény. Jobban szeretem ha van egy fix belépő, ez biztos valami belénk nevelt gátlás, nem vagyunk ehhez szokva, pedig ha végiggondolom logikus, mindenkinek előnyös. A zenészeken látszott egyébként, hogy nem a lóvéért csinálták, vagyis mondták, hogy ebből élnek, de szerintem már annak nagyon örültek ha kijött a benzinpénzük, mert ez az életük.
Rakenról volt, jó kis bulihangulatot csináltak.
Zsoltival is összefutottam, de sajnos csak vagy két mondatot tudtunk beszélni, nem volt túl jó passzban. 
Bálinték hamar eltűntek, de Gááborral és MrW-vel még sokáig beszélgettünk, iszogattunk. Megyünk máskor is.
