Most Daniel Pipes Összeesküvések – a paranoia évezredes története c. könyvét olvasom. Nagyon tetszik, stílusra-témára olyan, mintha Aronsont Huntingtonnal vegyítenénk, szóval szociálpszichológia, politológia, történelem, híres-hírhedt esetek érdekes, olvasmányos elegye.

Maga a témaválasztás is nagyon izgalmas, ahogyan közelít felé pedig tök jó. Próbál tényekből kiindulni, objektíven, értékítélet és indulatok nélkül közelíteni a különböző összeesküvés-elméletekhez, ez irigylésre méltó.

Amire ő is figyelmezteti az olvasót, nagyon “alja” témákat dob fel, elemez ki, nem valódi összeesküvéseket, hanem a leggagyibb, mégis milliókat foglalkoztató hoaxokat, elméleteket vizsgál.

Szó esik a CIA állítólagos drogterjesztéséről, a Kennedy gyilkosságról, az Új Világrendről, az idegenekről, az amerikai feketék körében terjedő városi legendákról, az antiszemitákról (bár jelzi, hogy ez a szó értelmetlen), zsidókról, a szabad kőművesekről, az Illuminátusról, Sztálin paranoiájáról, Hitlerről, O. J. Simpsonról, titkos társaságokról…

Ami legjobban tetszik eddig a könyvben, hogy felsorolja, hogy honnan tudhatjuk, milyen tényezők megléte alapján dönthetjük el, hogy egy összeesküvés híre kamu-e. Pl. ilyen a homály, az információ visszatartására való hajlam, hamisítványokra való hivatkozás, a következetlenségek, túltengő betanult féligazságok és pedáns hivatkozások, összesküvés-elméletek halmozása, az ellentmondó bizonyítékok összeesküvéssel való megmagyarázása, az összeesküvésre utaló érv válogatás nélküli elfogadása, az idő múlásának figyelmen kívül hagyása, a tényekkel szemben tanúsított fölényes hozzáállás.

Ezeket persze nem csak így felsorolja, hanem számos példát is mutat rá. Sok száz anyagból, hírből, tanulmányból dolgozik, nagyon alapos (bár éppen ő írja, hogy a sok száz hivatkozás, áltudományos anyag az összeesküvéselméletek mögött is ottvan, szóval ez a szám önmagában nyilván nem jelentene semmit).

A másik, hogy azt is feltárja, hogy milyen lélektani szükségletek, okok vannak amögött, hogy az emberek ilyen elméleteket gyártanak, terjesztenek, hogy elhiszik azokat. A káoszelmélettel ellentétben ezek az összeesküvés-elméletek azt feltételezik, hogy minden mindennel összefügg, nincsenek véletlenek. A modern embernek is hinnie kell abban, hogy egy nála sokkal nagyobb lény/csoport irányítja a világot, így ezek a paranoid elméletek valláspótlékká válnak.

Nagyon sok ember olyan patologikus szinten belemerül ezeknek az elméleteknek a gyártásába/ellenőrzésébe, hogy az egész életüket átszövi, még a családjukkal se foglalkoznak. Szerintem ennek van egy olyan része is, hogy az emberek belátják mennyire kis porszemek, jelentéktelenek, kiszolgáltatottak… bármennyire is szeretnék befolyásolni sorsukat, nem tudják, sok kényszerhelyzet van.

Egyébként elég “veszélyes” könyv, ő is írja, hogy ezeket az elméleteket olyan embereknek érdemes megmutatni, olyanokkal kell elolvastatni, akik kellően érettek, ismeretekkel rendelkeznek, és képesek kritikusan hozzáállni a dolgokhoz (magyarul nem szpnak be mindent, már elnézést).

Lefogadom, hogy a szerzőt sok kellemetlenség érte a könyv miatt, és hogy ennek következtében ő is sok összeesküvés-elmélet szereplőjévé vált, de ezen már csak mosolyog az ember.

Ha nem jön össze az, hogy W történelmi egyházat alapítson, akkor nekem van egy reálisabb, de hasonlóan kedvező B-tervem, ami megalapozhatja a család jövőjét, közjegyző leszek.

Akivel tegnap találkoztunk, annak hatalmas atomdizájnos irodája van, tökéletes kilátással az Aranybikára, fincsi parfüm illata és háremnyi titkárnője… kaptunk tőle egy aláírást, 66ezer pénzért. Aki tud, az tud.

Meglátogattam már Gyurcsány blogját, mert még a híradó is bemondta, hogy újabban a főzésről ír…

Gondoltam biztos szeretne a Vacsoracsatában szerepelni. Kérdés, hogy kik lennének a versenytársai az adott héten, nehéz hozzá “méltót” találni, kit utálnak annyira az emberek?

Egy másik kérdésem is van hozzátok, szerintetek mit ábrázol/üzen az alábbi logó? (Ezt szintén Gyurcsány blogján találtam, a hirdetések közt.)

Az utóbbi napokban nagyon felpörögtek a dolgok, barátkáztam tegnap és tegnapelőtt, ma önkénteskedtem, holnap meló előtt megyünk a közjegyzőhöz. Elvileg ez azt jelenti, hogy jövőhéten talán már miénk is lehet a lakás (vagyis húsz évig a banké, na de értitek, költözhetünk).

Ennek örülök, csak rengeteg melónk lesz vele, ablakcsere, aztán glettelés, festés/tapétázás (valszeg nem az egész lakásban, csak ahol muszáj, mert annyi pénzünk nem marad), egy szobában laminált padló lerakás, takarítás, átcuccolás, összes szolgáltatónál átjelentkezni, közös képviselőt megkeresni, lakcímváltás, a túléléshez szükséges minimális bútorok beszerzése… fúh.

Közben még dolgozni kell, tanulni, Pestre menni, mosni-főzni-takarítani, az alapítványnak segíteni, családot meglátogatni…

Valahogy osztódnom kellene.

Ma egy olyan ajándékot kaptam, hogy alig jutottam szóhoz, ez kééész, gyönyörű, beletrafáltak. Mondtam volna, hogy ezt nem fogadhatom el, de erre nem lehet azt mondani.

Ez a Klimt festmény van ráfestve egy bőr fotóalbumra:

A fogorvos barátnőmtől kaptam, akinek  most volt szülinapja, én is vittem neki ajándékot, dehát ehhez képest kispályás, gyerekes “cukiságokat” adtam… Ráadásul én nem is tudom miért kaptam bármit, egy apróságban segítettem neki, de azért nagyon örülök neki.

Fura, hogy akiknél önkénteskedem is szeretik kifejezni hálájukat ajándékok formájában, kaptam tőlük bonbont, kézzel festett vázát, oklevelet. Pedig hát nem ezért segít az ember, kicsit kínos is. Bár az oklevél okos megoldás, benne van a tisztelet, hála, és csak eszmei értéke van, persze egy sima köszönöm is megteszi.

De a klimtek jöhetnek továbbra is a kis gyűjteményembe!

Az EU-s dokumentumok elemzése hatására totál beállt nálam az agyhalál.

/Össze kell hasonlítanom, hogy az ÚMFT-ben, TÁMOP-ban, a nemzeti lisszaboni akciótervben milyen foglalkoztatási célkitűzések vannak, mit mondanak az ex-ante értékelések. Ugye nem hangzik jól? Bár amilyen lökött vagyok még érdekelne is, csak xszáz oldalt kell átfésülnöm, ahol x nagyobb, mint 5./

Úgyhogy a “Nem vagyok a gépnél/busy/elérhető” üzik mellé agyament státuszmeszidzseket találok ki, inspired by MrW, itt a fordítás:

• a munka nem esít = dolgozom, csak ha fontos akkor zavarj
• hajó a kedved, üst a tenyered = elérhető vagyok, minden oké, nyugodtan csacsoghatunk

Update: a tegnap showderklub alapján mostmár ez is:

• H1N1 = há’ egyen egy = eszek, majd leszek

Olyan furcsán tálalnak mindent a hírekben…

Azon rágódnak, hogy betartható-e a papi cölibátus a XXI. században egyáltalán, mintha simán a nőjével lett volna együtt otthon, nem azon akadnak ki, hogy egy meleg pornószínésszel szexelt a pap beígért pénzért a templomban.

/Nekem semmi bajom a melegekkel, de ha katolikus lennék akkor engem az dühítene legjobban, hogy pénzért férfival templomban (báár legalább nem nagyon kicsi fiúval). A legnagyobb találmány a reformátusoknál, hogy lehet családjuk, feleségük, ez igencsak preventív, egészséges dolog./

Azzal érvelnek a szociális kártya mellett, hogy mire nem lehet elkölteni a pénzt, hol nem lehet vele vásárolni, miközben az egész arról szól, hogy hol lehet elkölteni a segélyt (jellemzően a falu 1 vagy két legdrágább boltjában, aminek a tulajdonosai a bevezetésben nem kicsit érdekeltek), meg a kártya gyártó cég hasznáról.

Beregisztráltam már megint a fészbúkra. Vagyis nem, ez így nem pontos megfogalmazás, hiszen nem tudtam letörölni a régi ökauntomat. Mikor megláttam, hogy milyen, eldöntöttem, hogy nem kell ez nekem, és próbáltam letörölni az adataimat. Ez nem sikerült, úgyhogy legalább jegeltettem az adatlapomat, hozzáférésemet.

/Itt már meg is rendült a bizalmam az egészben. Najó, soha nem volt túl sok bizodalmam, nyilván lakcímet, mobilszámot, adatokat nem nagyon adok meg ilyen helyeken./

Tegnap viszont egy szülinapos barátkám azt kérte, hogy legyek az egyik alkalmazásban farmszomszédja, visszaléptem, gondoltam ezen ne múljon a boldogsága.

Úgyhogy lett tanyám, aranyos kis játék, csak kemény pénzekbe kerülne a további fejlesztése, vagy még x júzer megtérítésébe.

A fészbúk összességében nekem továbbra sem jobb semmivel mint a wiw, sőt a wiw kezd fészbúkossá válni.

Nem tetszik, hogy látom, hogy mit tevékenykedtek az ismerőseim, miket nézegettek, használtak az utóbbi percekben, kinek ki lett az ismerőse. Felesleges, privát infó, semmi szükségem rá. Sok a reklám is. Ez a farmvilles alkalmazás a wiw alkalmazásaival ellentétben működik, de mire érdekessé válna, már fizetős.

Van most vagy húsz ismerősöm rajta, régen láttam egy opciót, amivel be lehet importálni a vindózlájvos kontaktokat. El is kezdtem, aztán rájöttem, hogy azt sem tudom ki, hogyan került be oda, ezt is abbahagytam.

Egyébként van myvip fiókom is, egy darab kontakttal, sose szoktam belépni, csak beregisztráltam, hátha valami kutatáshoz majd alanyokat kellene kerítenem…

Pedig az ötlet nem lenne rossz (főleg a srácoknak akik kitalálták), de így nem sok értelme.

A linkedIn tetszene, de ott meg nagyon kevés ismerősöm lelhető fel, így szintén semmi értelme.

Nem kell nekem Maunika, meg JózsiÚr, a szomszédok sokkal jobb showt csinálnak.

Ma is arra keltünk, hogy üvölt a szomszédban a nő, mint a sakál, szerencsétlen fickót mindenért leszidja, alázza rendesen. Ez totális családon belüli verbális erőszak, nem szeretem/nem fogadom el ha egy nőt vernek, de ez esetben kivételesen megérteném ha a férfi egyszer jól megverné, amikor betelik a pohár.

Már alig várom, hogy költözzünk, ott csak egy közvetlen szomszédunk lesz, egy egyedülálló nyugdíjas bácsi.