A politikusok nyammognak, hogy nem jó nekik ez a számlázós rendszer, az egyiknek volt pofája azt mondani, hogy akkor is csak max. 20%-ról tud számlát hozni, ha még a virágcsokorról is kér.

Kérdezem én, a virágcsokorról – de még egy rajzszegről is – miért ne kellene számlát adni-kérni?!

A politikus kijelentése több dolgot is jelenthet:

A) Lazán megél a fizetése ötödéből, akkor miért is fizetünk neki ennyit?

B) Lusta disznó, de ez senkit nem hat meg, ha nekünk kell számlát kérni-adni tegye ő is ezt, különben annyit kap amiről hozza a számlát.

C) Illegális helyekről vásárol. A helyében én ezt nem reklámoznám, mentelmi jog ide-oda. APEH ilyenkor hol van?

Nagyon jók ők így együtt szerintem, haláli kis páros… ma megláttam őket – kivételesen – szigorú arccal, szövetkabátban vacogva a Debrecen-Liverpool meccs előtt, és az jutott eszembe, hogy jé, Croup és Vandemar.

Bírom őket, jófejek, csak tényleg van valami furcsa a megjelenésükben. Méhes ugye kifelé kancsi, HajdúB meg olyan rókás-orrú, de ez a bájuk, legalább megjegyezhetőek.

Átkereszteltünk egy városrészt Debrecenben, mikor a Vikár Bélán megláttuk a nagy dombot… úgyhogy a Biharikertet ezentúl Kis-Sanfrancisconak becézzük. (Persze ott földút van, nem úgy mint a képen.)

Ma vettünk étkezőszettet, forgószéket.

Megebédeltünk W-éknél, aztán mentünk az új lakásba, leszedtük a nappaliban a régi tapétát. Még sosem csináltam ilyet, meglepően könnyen ment, sőt, még tetszett is a dolog. Ugyanolyan vicces, mint a lehúzható arcmaszk, csak lehet nagyban játszani.

Kb. 3-4 óra alatt öten leszedtük az egész nagy szobáról a tapétát. Persze a benedvesítős trükk nélkül nem lett volna ilyen haladós, de szerencsére Wtesónak már volt ebben tapasztalata.

Ma voltam a norvég civil alap 3. körének második fordulójára felkészítő műhelymunkán  – tudom, már ezt is nehéz követni. Több mint 800 pályázó közül az első 200 jutott tovább, és nekik volt ez az agytorna, különböző helyszíneken.

Első fordulóban csak egy rövid ötletet kellett beadni, december 21-ig pedig részletesen ki kell fejtenünk a projekteket.

A mai debreceni alkalomra jöttek helyieken kívül Nyíregyházáról is, Vásárosnaményból, a két megyéből sokan. Kb. huszan voltunk, a bemutatkozó körben mindenki elmondta honnan jött, milyen tapasztalatai voltak projektek kapcsán eddig, és hogy mi az ötletük, céljuk. Tökjó dolgokat talált ki mindenki, nagyon nehéz lehet a további válogatás, nem lennék a bírálók helyében.

A helyszín elég béna volt, a Klinika Moziba kellett menni, ahol már többször voltam koncerteken, lagzin legutóbb, de még mindig nehezen találok oda. Erősen kellett nekem is figyelni, hogy hol huppanjak le a 10-es buszról, hát még egy beregi emberkének… Bent persze szokás szerint hideg volt, a nap végén már kabátban ültünk. De legalább kis üdítőről, szendvicsekről gondoskodtak.

Azt hiszem ez a norvég civil alapos pályázat kivételesen olyan, ahol hátrány, ha valaki profi pályázatíró, sok tapasztalata van. Nem akarnak túl sok sablondumát, nem akarnak sok szöveget, nem érdeklik őket a kacifántos mondatok, a szükségletet alátámasztó szakirodalom, semmi. Legyen egy jó ötleted, mondd el két mondatban, saját szavaiddal, legyen megvalósítható, ennyi.

Sok jó szándék van emögött a pályázati rendszer mögött, arra mennek, hogy valójában megvalósuljanak a jó, hasznos projektek, nem az adminisztrációra megy el az idő, de nekem túlságosan rugalmas, szubjektív, megfoghatatlan az egész. Persze az ESZA bürokratikussága, papírhegyei sem jók, de ott annyi tetszik, hogy ha konkrét kritériumoknak megfelel formailag és tartalmilag a pályázatod, akkor lepontozzák, rangsorolják, az első x nyert. Itt meg ha tetszik valami nekik akkor oké, ha nem akkor repül az egész pályázat. Szóval megvannak az előnyei, de a hátrányai is.

A mai napon azért próbáltak fogódzókat adni, hogy nekik mit jelent az innovativitás, meg közösségiség, szóval valamivel közelebb kerültem a dologhoz, de nem tudok a bírálók fejével gondolkozni, úgyhogy nem élem bele magam abba, hogy nyerhetünk, legfeljebb majd kellemesen csalódunk. (Már csak azért sem, mert az alapítvány akiknek szintén írtam önkéntesként pályázatot az első fordulóban kiestek, és ma láttam mi volt az indoklás, nem érzem indokoltnak az elutasítást – “kevéssé innovatív”, ill. szerintük az önkormányzatok feladata a civileknek forrásteremtő, pályázatíró tanfolyásokat, lehetőségeket teremteni, szervezni, ami szerintem nem igaz. De ilyen esetben, mikor nem objektív az értékelés felesleges vitázni.)

Pedig milyen jó lenne találkozni a norvég hercegi párral, hm, még sose találkoztam uralkodókkal.

Egyébként fura, hogy tanultam pályázatírást egyetemen, tanfolyamon, gyakorlatban, ilyen műhelynapokon, és mindenhol mást hall az ember. Valójában minden a kiírótól függ, ami valahol tuti befutó, máshol azonnali kizárást jelent… nehéz ez. (Pl. EU-s pályázatról kivágnak, ha nem fejtem ki a menedzsment tevékenységeket, itt meg kérik, hogy véletlenül se terheljük ezzel őket. : ) Az EUnál konkrét listát kapsz, hogy milyen eszköz legfeljebb mennyibe kerülhet – bár ez lehet csak mostanában, biztos láttak már izgi dolgokat, azért született a lista -, itt meg azt mondják írj be bármit, valszeg sejtik az elbírálók, hogy mi a reális, ha nem az szerintük amit beírsz kivágnak.)

A műhelymunka tényleg “kuckósra” sikeredett, inkább beszélgetés volt ez, ill. a végén még feladatokat is kaptunk kiscsoportokban, egy képzeletbeli projektet kellett megtervezni.

Megérte elmenni, kicsit elgondolkodtam ezen az egész pályázós témán már megint és összehaverkodtam a Freedom House-os lányokkal, akik a BIT nevű szervezettől jöttek. Nem, nem Baloldali Ifjúsági Társaság, hanem Bibliai Ismeretterjesztő Társulat. Ezért szeretem a rövidítéseket.

Tegnapelőtt csaptunk egy bútorvásárlós kört, rendeltünk ágyat, könyvesszekrényt, meg nekem egy íróasztalt. Nem tudtunk mindent a Retzben megvenni, még a Góliát bútornagykerben keresünk étkezőt, kanapét hétvégén…

Olyan jól hangzik, hogy csak 40pénz egy ágy, aztán kiderül, hogy egy alapmatrac is másfélszerannyiba fáj. No de ezen nem spórolunk, a hát, gerinc fontos… Úgyhogy lesz 7 rétegű, zsákrugós, kókuszos, hygienic, antiallergén matracunk (jól behülyítettek ezekkel a kamudumákkal).

Annyira ijesztően egy forma W-vel az ízlésünk, döbbenet. Végignéztem azért én is a kínálatot, de végül ugyanannak az íróasztalnak választottam a kistestvérét, ami W-nek is van.

Az övé ilyen:

Az enyém:

Ma volt egy megmondásom volt Gáábornál… a radiátorokhoz valamilyen fényes hőszigetelő nagy lapokat rakott, erre én:

Azért raksz alufóliát a radiátorokra, hogy ne lássanak bele az ufók?

Kiskoromban a Frédi-Béni végén mindig meglepődtem a készítők nevén, olyan misztikus-mesebelinek tűntek… vajon férfiak, vagy nők? Vilmos, vagy Hanna, József, vagy Barbara?

Most már tudom, hogy William Hanna és Joseph Barbera mindketten férfiak, rengeteg Oscart kaptak és nem csak a Flinstones családot, hanem Tom és Jerryt, Foxi Maxit, Maci Lacit, a Jetson családot, Scooby Doot és a kis töpörödött törpördögöket is nekik köszönhetjük. De szere(t)tem mindet.

Tegnap megint Pesten voltam, a betervezett 4 órámból 3 elmaradt, de azért csak megérte elmenni, mert elég sok dolgot elintéztem. Beszéltem a tutorommal, szereztem iskolalátogatásit.

Volt egy kis bonyodalom a TO-n (szokás szerint), az egyik 20 kredites kérelmemet totál elkeverték, a másik sem lett iktatva, pedig beadtam őket közel egy éve. Még szerencse, hogy a tutoromnak és a DI vezetőnek rémlett a dolog, és így aláírták az új kérelmemet. Most szereztem mindenről fénymásolatot, nem szeretném, hogy megint eltűnjenek a dolgaim, nem lenne vicces emiatt éveket csúszni.

Suli után a csoporttársammal, Annával beszélgettünk, lelkiztünk. Elmentünk megint a VegaHummusz-bárba, nagyon bejönnek a közelkeleti ízek, ételek. Az is tetszik, hogy nagyon jó vendéglátók, a belépő vendéget forró török mentateával kínálják, nagyon kedvesek (bár magyarul nem nagyon beszélnek…). Most nem hummuszt toltam, hanem falafel pitát, salátát… A hely amúgy túl picuri, az alsó szinten le se lehet ülni rendesen, a galériában kialakítottak két részt, az egyikben 3 asztal van, a másikban pedig a földön kisasztal, párnákkal, semmi dizájn, a fal újságpapírokkal van “kitapétázva”. No mindegy, az étel a lényeg, gyanús, hogy a házhozszállításból élnek meg.

Ma munka után rohantam az új lakásba, mert jött az eon, Mariann elvitte az ottfelejtett cuccaikat, megismerkedtem a szomszédbácsival, meglátogattam Wnagyit, ügyintéztem… szóval továbbra sem unatkozom.

Mostanában sok buszt láttam Debrecenben, amire az volt kiírva, hogy REZSIJÁRAT.

Vajon mit jelenthet ez?

Wapuka szerint az üres járat, ami a munkából jövő, vagy oda tartó sofőröket összeszedi.

Indexfórum szerint az ÜRESJÁRAT, vagy a GARÁZSMENET béna megfelelője.

Az én – poénnak szánt – tippem, hogy rezsijárat olyankor van, amikor a szolgáltató- ár- és menetrendcsere miatt csökkent az utasszám, járatszám, viszont be lett tervezve, hogy mennyit kell forogni a kilométerórának, mennyi bért és üzemanyagot kell kifizetni, ezért üresen járatják a buszokat.

Az új buszokkal amúgy rengeteg baj van, szinte még egyet se láttam, amin működtek volna a kijelzők, leszállásjelzők. Ha hibát észleltek a Derkere írjátok meg.