Veszteség

Novemberben meghalt apa nővérének a férjre, utána meghalt nagymamám másfél hónapja, aztán meghalt papa testvérének a felesége, aztán másik nagypapám testvére, most pedig meghalt papa tesvére. Pár hónap alatt szinte eltűnt egy generáció a családunkból, ez most nagyon sok volt. 😦

Hétfőn Jancsi bácsi hagyott itt minket, ő volt nagyapám tesvérei közül az utolsó, 71 éves volt. Nem mondom, hogy nagyon jól ismertem, óvodás és alsós koromban jártunk hozzájuk gyakran, az emlékeim sokat koptak. Az viszont biztos, hogy fontos szerepe volt az életemben, neki is köszönhető, hogy a horizontom tágult és nyitott lettem. Rendkívül intelligens és művelt orvos volt, de nagyon érdekelte a természetgyógyászat és az asztrológia is. Értett a gyógynövényekhez, teafüvekhez, vegetariánus volt és jógázott. Érdekelte a hinduizmus, járt Indiában is, egy idő után Krisna-tudatú lett, dédnagyapám kertjében templomot épített, a szegényeknek ingyen konyhát működtetett. Azért nem volt ez fáklyás menet (tudod mibe kerül annyi fáklya?), gondolhatod, hogy egy szabolcsi kistelepülésen ki nézte az ilyesmit jó szemmel… annyit mondhatok, hogy az emberek nem olvasgatják a Bhagavad-gítát és a Máhájánát. Szóval az új hite és a megváltozott életmódja miatt voltak családi konfliktusai is, munkahelyet is váltania kellett, mert furcsán néztek rá az emberek, de ő bevállalta. Igazságkereséséért és bátorságáért nagyon becsülöm, jó, hogy megmutatta, hogy így is lehet és, hogy van más út is, vannak más kultúrák is. Nyugodjék békében!

Egyébként Pista papám és a testvérei is mind nagyon jóképű, jó kiállású fickók voltak. Papa igazi ezermester volt (vagy ahogy tesómmal viccelődtünk vele 1001), értett a festéshez, kőműves munkákhoz, a növényekhez, állatokhoz, hatalmas kertje volt, amiben sok dolgot megtermelt a családnak és még eladásra is (fenyő, szőlő, meggy, ribizli, dió… szárnyasok… volt saját bora és méze, ami így visszatekintve nem semmi). Ezen kívül értett a repüléshez, motorozáshoz, szeretett vadászni, mindig tartott kutyákat. Ha élne és látná mit művel pl. Bear Grylls azt mondaná rá, hogy kispályás, volt egy egészséges önbizalma, na. 🙂 Másik két testvére kiváló sportoló volt, egyikük híres magasugró, a másikuk is sportoló-katona, egyetemen is tanított. Szóval valami remek genetikát hordoztak, talpraesettek és helyesek voltak, értelmesek, a nevelésük is jó volt, hatalmas élet-, mozgás- és természetszeretetet, tisztelet volt bennük, másrészt mégis mind realitve fiatalon haltak meg, nagypapám élt a 74 évével a legtovább… neki és Lajos öccsének is a szívével volt baj, hirtelen haltak meg, azt hiszem ez volt a pörgős és szabad élet ára és a kegyelem is számukra (nagyapám biztos nem viselte volna el, hogy hosszú ápolásra szoruljon…)

Kiképzés, zsenikém

Este MrW fürdeti a gyerekeket, addig én megágyazok, megmelegítem az esti tejet, kikészítem a pizsamákat… Megengedi a fürdővizet, beszállás előtt azért eligazítást tart.

MrW: Zojci, mik a fürdőzés szabályai?

Zoé: Pumpát (dugó) nem húzzuk ki! Csapot nem nyitjuk ki! Frédi haját nem vizezzük össze! Zoé haját nem vizezzük össze! És nem pocskolunk ki a kádból.

MrW: Jól van, mehetsz, beszállhatsz.

***

Zoé: Anyaaa, járhatok én is az oviban olyan foglalkozásra ahol megtanítanak szépen beszélni?

P: Logopédiára? Persze kicsim, szeptemberben lesz felmérés a nagycsoportosoknak, aztán járhatsz.

Zoé: De Lotti ma is volt logopédián!

P: Hogy lett volna? Ő is akkora mint te. Hétfő van, ma hittan volt.

Zoé: Ja tényleg, akkor hintára akarok járni.

***

Gyakorolta itthon a farsangi műsort, népi játékok, kis közjátékok voltak benne. Előadta nekünk a teljes előadást, az összes szereplő összes szövegét elmondta, pedig egészen hosszú volt. A végén megkérdeztem, hogy értette-e miről szólt a történet, a viccek, mit jelentenek a régies kifejezések, vagy például a bakkecske, a kuvasz, szegénynek nyilván fogalma se volt róla, úgy kellett elmagyarázni mi volt a poén. Szóval brutális memóriája van, ha egy teljesen értelmetlennek tűnő szöveget is így visszamond…

***

Hétfőn viszem vissza a fül-orr-gégére hallásvizsgálatra, kitartóan “edzünk”, követjük az orvos utasításait: minden nap fülmelegítés, orrlufizás, antihiszti. Az orrlufival reggel-este fújunk párat, úgy ahogy a dobozán szerepelt az ajánlás, felfúj, lassan visszaengedi a levegőt, közben próbál nyelni, akkor jó ha kattan a fülében. Eddig mindig azt mondta, hogy érzi a kattanást, tegnap este mikor kérdeztem viszont elsírta magát és bevallotta, hogy nem is szokott kattanni és őt akkor most biztos meg fogják műteni a manduláját és ahhoz fel fogják vágni. Szegénynek elmagyaráztam, hogy még nem biztos, de ha műtik sem vágják fel, csak elaltatják és egy kis csipesszel kiveszik az orrán vagy a száján át a mandulá(ka)t. Erre kicsit megnyugodott… túl okos a gyerek, minél intelligensebb valaki annál inkább szorong.

Erről jut eszembe, hogy az oviban új néptánc tanáruk van szeptember óta, erre azt mondta, hogy a másik tanárnéni biztosan meghalt, azért nem ő van már. Mondtam neki, hogy biztos csak elköltözött, vagy más munkahelye van, de még ezt sem találta elég hihetőnek, erre W közölte, hogy látta nemrég a spárban, ami megnyugtatta, hogy oké, jól van, akkor nem halt meg.

Én meg a diéta

Nem is írtam, még, hogy van egy wellness-fitness célom: az, hogy kétszámjegyű maradjon a testsúlyom. (Hogy cél lett belőle abból sejthető, hogy sajnos rezeg a léc. 😀 Bölcsen nem tűzök ki egyéb ezzel kapcsolatos irreális célokat, mert tisztában vagyok a korlátaimmal és azzal, hogy mit bírok hosszútávon betartani.)

Szóval a célom eléréséért keményen dolgozom, komoly lépéseket tettem, például teljesen lejöttem a napi két bögre tejeskávémról már pár hónapja, megállom, hogy reggelire, vacsorára csak 1 zsemlét/1 szelet kenyeret egyek, nem iszom cukros üdítőt, kerülöm a gyümölcsleveket stb., általában ásványvizet vagy gyümölcsteát iszom édesítés nélkül, édességet csak heti 2-3 alkalommal eszek, akkor is jelképes mennyiséget. Ez az amire képes vagyok, amúgy ugyanannyiszor eszek és ugyanolyan “feltéteket”, főételeket, szóval egyáltalán nem éhezek és nyilván továbbra se mozgok, de ez még így is eléggé megterhelő pszichésen, meg kell erőltetni magamat, figyelni kell, hogy betartsam. Remélem ez legalább annyira elég lesz, hogy ne hízzak tovább.

Kasszás Erzsi

Azt mondja nekem Zoé boldogan:

Anya, anya, tudod mit álmodtam?! Azt, hogy Kasszás Erzsi beöltözött hableánynak! 😀

Na hát ettől padlót fogtam, milyen szürreális álmai vannak a gyereknek, kevesebbet kellene böngészgetnünk. 🙂 Amúgy tévében még sose láttuk ezt a reklámot, de a youtube egyfolytában ajánlgatta, nyúztak, hogy nézzük már meg mi az. Mind a két gyerek imádja, szerintem ezerszer meg tudnák nézni, végtelenítve… ha én nem kapnék agyvérzést tőle és hagynám. 🙂 Zoéval persze egyből felfedeztük a párhuzamot a Sing malac-mamás jelenetével…. de ettől csak még jobban szereti. Egyébként baromi idegesítő a reklám, úgy olvastam utálják a fogyasztók (nem véletlenül van fluimucilos demiééért remix is). Viszont az Erzsit alakító színésznővel, Balázs Andreával láttam egy beszélgetést, szimpatikus és nagyon tetszik, ahogy a trollokat kezeli, tanítani kellene.

 

Hetek

Megvolt a farsang, Zozi popsztár volt, nagyon komoly jelmezben, pink parókával, gitárral, iszonyú vagány volt, de mégis csajszis és nem hercegnő! Reggel én vittem, öltöztettem, sminkeltem, majd megzabáltam a csoporttársait is, olyan édesek voltak! 🙂

Két hétig beteg voltam, bár nem vagyok híve, de antibigyotikum lett a vége, mert múlt keddre már nem tudtam megszólalni és a tüdőm is szörcsögött. A gyerekek valahogy ezt most megúszták, de azért Zozival is jártunk az Otiban, fül-orr-gégén, mert a hallásával megint gond van. Kimosták a fülét, aztán most itthon kúrálgatom, melegítés, antihiszti, orrlufizás (van ilyen! :D), aztán majd megyünk megint hallásvizsgálatra, de lehet a nyári mandulatműtétet nem ússzuk meg. Amitől nagyon fosok, egyrészt mert emlékszem a sajátomra és azt leszámítva, hogy kaptam koalás jégkrémet elég rossz élmény volt (+vissza is nőtt), másrészt mert ismerősünk gyerekének hetekig rémálmai meg pánikrohamai voltak tőle… De ha muszáj…

Aztán voltunk még Moszikáéknál névnapozni, W unokatestvérei, keresztanyja, szóval ott volt az egész család, de Zozinak Moszi a lényeg, a szép, okos nagylány uncsitesó, nagyon szereti. (Moszi= Imola, mint a tesóm, eléggé ritka név, vicces, hogy így, egymástól függetlenül mégis kettő lett belőle a családban.) A gyerekeknek közösen választottunk ajándékot, Moszinak egy karkötőt és lovas fülbevalót vittünk, mert a lány lómániás (de legalább úgy tényleg, mármint jár lovagolni). Van két kislány is a családban, Frédinél pár hónappal idősebb ikrek, de Frédit még nyilván nem nagyon érdeklik, még az egymás mellett eljátszós korszakban vannak. Azért jól elvolt ő is, de egész nap csak 5 percet aludt hazafelé a kocsiban, csodáltam, hogy milyen jól bírja.

Vasárnap eljött apa és muszáj volt elvinnünk Zozit a mekibe, mert “májlitipónit” (így mondja) adtak a gyerekmenühöz. Jó, hogy itt volt apa, már vagy 2-3 hónapja nem tudott jönni, nem merte mamát otthagyni a combtörés után… Nyilván nagyon megviselte ez a több hónapos szenvedés, mama halála, a temetés stb., most kezd kicsit magához térni.

Közben befejeztem egy újabb tanulmányomat, szintén a déli alvásidőket kihasználva és egy kicsit terápiás célzattal, addig se kell sokat gondolkozni. (Pedig lenne min… nagyon kemény volt ez a tél lelkileg, mama halála után még jött több rossz hír, elpusztult anyósomék kutyája, Szmötyi, Zoénak ez sokk volt, nyilván egyből észrevette, hogy nem fogadja a kapuban és kérdezgette, hogy van-e állatmennyország is, ott van-e dédivel stb. Aztán meghalt egy kedves volt szomszédom, Maresz, imádta Zozikámat, nagyon rendes nő volt és még fiatal is, rák….  és még más távolabbi rokonaim is elmentek mostanában (apa nővérének a férje, nagyapám testvérének a felesége), lassan nem marad senki… Nem akarok több halálhírt hallani.) Szóval beküldtem a tanulmányomat egy folyóiratnak, az előzőt is egy másiknak, de azon kívül, hogy megkapták és köszönik nem jött semmi visszajelzés, több hónap mire elbírálják, aztán még pár míg lektorálják, kijavítom stb., jó esetben idén megjelenik belőle valami. Eléggé idegörlő folyamat és el is múlik a kezdeti flash (+ olyan témáról írok, ami most aktuális), dehát ilyen ez a popszakma. Lennének más szakmai “fórumok”, fészbúk csoport, levlista, de oda nem látom sok értelmét, hogy írjak és a lektorálás meg nekem jó, sokat dob a színvonalon… szóval várakozok, ill. szintén terápiás célzattal írom a harmadikat is.

Vicces kérdések

Egyik nap Frédivel mentünk Zoéért az oviba, az ajtóban találkoztunk a csoporttársával, Áronnal. Azt kérdezi tőlem: Frédike fiú lesz vagy lány lesz? Az anyukájával jót kacagtunk. 🙂

/Biztos mondták neki, hogy ő is abba a csoportba fog járni és már sakkozott, hogy a lány- vagy a fiúcsapat bővül-e, csak nem tudja eldönteni, hogy ez milyen név… pedig annyira kis pasis, elég ránézni. :D/

***

Zozikám farsangi jelmeze olyan jól sikerült, hogy a kis csoporttársa Gergőke nem ismerte meg. A nagyobbak azt kérdezték tőle miközben öltöztettem, hogy Zoé, te mi leszel, de ez a kisfiú egyszerűen nem tudta hovarakni, ránézett és döbbenten csak annyit kérdezett: Hát te meg ki vagy?!

Fantázia

Az oviban beszélgettek a gyerekekkel arról, hogy ki mikor született, hol született, mit tudnak a gyerekek erről. Zoé azt mondta, hogy ő nagykállói sárga kórházban született, az óvónők nevettek egy jót. Ha valaki nem tudná valóban van ott ilyen, a híres elmegyógyintézet. Gondolom mikor pici volt mentünk arra és mondtam neki, hogy ez egy kórház, ebből összerakta, hogy akkor biztos ott született, mert a babák kórházban szoktak születni. Nem bírjuk meggyőzni róla, hogy ő a debreceni klinikán született…

Szülinapjára kapott egy játék laptopot, nagyon büszke rá, szeretné megmutatni a többi gyereknek is, ezért kitalálta, hogy farsangon programozó lesz.

Zoé: Programozó leszek farsangon!

P: Oké és mit veszel fel, kockás inget?

Zoé: Fehér köpenyt. A programozók fehér köpenyt hordanak.

P: Áh dehogy, hát apát mikor láttad köpenyben?

Zoé: Apa nem hord köpenyt, de azért, mert apa nem programozó.

P: Már hogyne lenne az. Szerinted akkor mit csinál, mit dolgozik?

Zoé: Apa egy gyárban dolgozik és hajcsatokat, hajráfokat gyártanak a kislányoknak!

Addig stimmel a sztorija, hogy apa egy gyárban dolgozik, arról már nem tudjuk meggyőzni, hogy programozó és, hogy mérőmókusokat (műszereket) gyártanak. 😀

A kis barátnője Lotti sem semmi, ő egyke, de imádja Frédikét és néha azt játssza neki is van kistestvére. Olyankor azt mondja, hogy nekem is van kistestvérem, csak fent van a lakásban, ő még pici, nem hozzuk le. Majd felmegyek már biztos tisztába kell rakni… Van, hogy sétálunk haza az oviból, a három gyerek – Zozi, Lotti, középen Frédike – és a kiscsaj beszalad az üres játszótérre a képzeletbeli kistesójáért/gyerekéért, hozza ki kézenfogva. A múltkor meg azt találta ki, hogy ő az én kislányom, Zoé pedig az ő anyukájáé és, hogy helyetcserélnek (mint a két Lotti). Haza is hoztuk ovi után magunkkal, le volt zsírozva két óra játszás, azt játszottuk Zozi a barátnő és átjött Lottihoz játszani. Mikor megérkezett Lotti apukája Zoé már szaladt is csizmát húzni, hogy na akkor ő megy haza vele. Ezen még meg sem lepődtem, de, hogy Frédi is kiszaladt az előszobába és elkezdte húzni a bakancsát és Lotti kardigánját az haláli volt! 🙂

Lotti is februári, úgyhogy tegnap közösen megünnepeltük a két leányzó szülinapját, elvittük őket játszóházba, szuper volt. 🙂 Olyan egyforma a két gyerek, nagyon egymásra találtak az oviban… azt nem tudom mi lesz velük, mikor jön a ballagás… sajna tuti nem egy suliba mennek, de azt hiszem továbbra is barátnők maradnak, szerencsére a szomszéd utcában laknak. 🙂