Gasztroguru

Reggel beszélgettünk gyereknevelésről, családi dolgokról, kolléganőm mondja, hogy jaj hát ezek a mai anyukák már nem is főznek, max. paradicsomos tésztát… Mennyire igaza van, ez szörnyű! /Végiggondoltam én mit főztem a héten, 5 nap kifőzdéből rendeltem, szombaton gyrosoztunk, no, de vasárnap főztem! Bolognai spagettit! :D/

Aztán később a főnök ecsetelte, hogy utálja a rizses húst, milyen undi, gáz kaja… valóban az, W sem eszi meg.

Szerintetek ebédre mit ettem? A maradék bolognai szószomat összekutyulva egy kis mikrózott gyorsrizzsel. 😀 /Egyébként a munkahelyen sokszor nevetek, vagyis próbálok nem nevetni, mert néha nagyon nem kéne, de annyi szürreális helyzet van… egy pszichi betegünk meg is jegyezte, Panna mindig mosolyog… bizony elvagyok:)))/

Máté Bence fotókiállítása

Voltunk tegnap Máté Bence természetfotós kiállításán a főtéren, valami egészen lenyűgöző, gyönyörű! Pár éve már követtem a srác munkáját, az újabbnál újabb eredményeiről szóló híreket, de így élőben, ilyen nagyban és ilyen csúcs minőségben nagy élmény volt látni a képeit… rá is nagyon igaz amit sokan mondanak, hogy ma már nem a technikától lesz jó fotós valaki (mondjuk a kolibri fotózáshoz, meg az ilyen éjszakai képekhez az se árt gondolom), hanem a jó témáktól, komponálástól, elkapott pillanatoktól. És itt ez nagyon működött, érdekes nézőpontok, elgondolkodtató összehasonlítások, jó ötletek, szépérzék és arányérzék, tisztaság, tökéletesség… (miközben a természetben elvileg semmi sem tökéletes, és mégis). Van valami veleszületett érzéke is a széphez, különleges szemmel nézi a világot, csodálja a természetet, látja meg a jót, plusz nagyon képzett, igazi művész. Bármilyen területen is tevékenykedik egy ilyen ember, aki maximalista, flowban van, kitartó, tökéletességre törekszik, azt nagyon bírom csodálni. Érdemes megnézni a kiállítást!

/Zozi nem merte megnézni az egészet, néha eltakarta a szemét, mert bár a pofi-hátsó párosítós feladvány és az afrikai állatos képek nagyon tetszettek neki, de amikor látta melyik állat mivel és hogyan táplálkozik az nagyon para volt neki. Pedig tudja, hogy ő se vega, pl. malacot eszik, de szerinte az annyira nem cuki. Érdekes… mára kicsit átgondolta, mikor mamáéknak mesélte már úgy fogalmazott, hogy azt nem látjuk így egyben. /

Egészségügy

Van egy kis probléma az alkarommal, egy éve észleltem először, de mivel különösebb panaszt nem okozott pár héttel ezelőttig, nem mentem vele a dokihoz, mert ahogy olvastam, hogyha nem okoz tüneteket nem foglalkoznak vele. Most, hogy már néha fáj, elmentem a háziorvoshoz, nyilván elmondta ugyanezt, hogy általában nem műtenék meg, de mivel rossz helyen van és már akadályoz, fájdalmat okoz, így továbbküld… kaptam is időpontot ortopédiára, ha szerencsém van majd öt hét múlva rámnéz egy szakorvos, aztán gondolom még egykét hónap mire műtenek. (Az előjegyzésnél nem voltak biztosak benne, hogy az a doki lesz-e még, akihez kaptam az időpontot, simán előfordulhat, hogy az intézményben nem is lesz éppen ortopéd orvos, remélem legalább értesítenek…) Amúgy nem nagy dolog, egy diónyi – remélhetőleg – jóindulatú daganat az izomban, valszeg ambulánsan kikapják, még abban is reménykedek, hogy magától megszűnik a probléma addig, mert olyan opció is van, bár így egy éven túl kétlem. (A másik, hogy mégsem annyira jóindulatú vagy már csak növekvő méretéből adódóan szétcseszi a kezemet.) Ott rontottam el, hogy nem szaladtam egyből dokihoz és nem kamuztam, hogy fáj, akkor mostanra már bekerültem volna műtétre.

W is volt vissza kontrollon a fül-orr-gégén, nagy nehezen meggyőzte a dokit, hogy ha mri-t nem is látnak indokoltnak, legalább egy mezei röntgent készítsenek róla, mert ő bizony érzi, hogy valami van az arcüregében. Nem kicsit nézték hülyének/hipochondernek, aztán persze kiderült, hogy neki volt igaza… nem is értem, hogy gondolják, hogy csak úgy minden ok nélkül zúg 3 hónapja az ember füle. Persze a beavatkozást még mindig nem látják indokoltnak, biztos nem ettől zúg a füle, majd 6 hét múlva megint ránéznek… végülis nem nekik kell ezzel élni. A beteg életminősége és életbenmaradása a legutolsó szempont.

A szűrővizsgálatokról pedig: voltam egy problémával három éve az egyik dokinál (aki kifelé azt kommunikálja baromira fontos a prevenció), azt mondta aha, hát ez semmiség, ezzel nem kell foglalkozni, majd elmúlik. Most elmentem egy másik orvoshoz, ő eléggé kétségbeesett fejet vágott, adott gyógyszert, ha nem javul 2-3 hónap múlva biopsziát akar csinálni (miért nem azonnal?). Utánaolvastam a témának a szakirodalomban, kiderült, hogy azt a kifejezést, diagnózis nevet, amit használt ez az aggódósabb doki, 1986-ban (!) eltörölték és a gyógyszer amit adott rá teljesen hatástalan, nem adekvát kezelést választott. Up-to-date… (max. 40 éves dokiról beszélünk). Na mindegy, mást nem tehetünk, várunk és jobban odafigyelünk magunkra + bízzunk Istenben!

Komolyan az az érzése az embernek, hogy vagy ennyire pénzéhesek, tolnak a magánpraxisok, vizsgálatok felé, vagy ennyire rossz a képzés, ennyire tudatlanok, vagy semmihez nem értenek vagy csak egy nagyon szűk területhez és ha komplex probléma van, nem képesek látni az összefüggéseket. Persze lehet jönni a túlterheltséggel, a finanszírozási problémákkal, várólistákkal stb., de nagyon sok dolog nem ezen múlna.

Ez jó kör volt…

Végre levásároltam a W-től karácsonyra kapott ajándékutalványaimat, többek közt vettem egy világoskék triumph melltartót, kb. 12 ezer forintért. Gondoltam nem ártana kimosni, beraktam egy mosózsákba egy korábbi, hasonló árú melltartómmal és bevágtam a gépbe, kímélő mosásra. A mosás vége felé furcsa hangokat adott ki a gép, de az ajtón bekukucskálva semmi furcsát nem láttam. Mikor lejárt kinyitottam a mosógépet és az ajtó körüli szürke gumi tömítésen körben vastagon állt valamilyen por, olyan állagú, mint a homokgyurma. Persze az lett, hogy a vadiúj melltartóból kiszabadult a merevítő, konkrétan porhabbá darálta a fehérnemű csipkéjét, elbszta a másik melltartómat is, elszakítototta a mosózsákot és vélhetően még a mosógép tömítéséből is darált valamennyit. Így mulat a magyar!

/W feje nem kicsit volt vörös, majd’ felrobbant… jó, hogy vagy tizenöt éve mosom így a melltartót és sose volt gixer, na ezen túl csak kézzel… A’szem egyik munkatársáék is jártak hasonlóan, csak ott konkrétan átment a merevítő a dobon… az se rossz…/

Kicsi megmondóm

Én: ………………….., de ne legyen igazam!

Ő: De, igazad van! Anyának mindig igaza van!

***

Mentek mamáékkal kocsival bevásárolni, összehányta a kocsit… nem bírja az autózást.

Ő: Mamáék autója nem bírja a pocakomat.