Kelj fel és járj!

Lusta, elhízott, kanapéhoz nőtt, no sports típus ember vagyok, de azért 2-3 kilométert szoktam gyalogolni naponta, míg elmegyek oviba – munkahelyre – boltba – haza – oviba – suliba – oviba és most (persze csak így két hét után) elkezdett hiányozni a mozgás. Pakolásztam, takarítgattam a lakásban, de ez is kevésnek bizonyolult, csoda történt, rámjött, hogy mozognom kell! Persze így 30 kiló túlsúllyal semmi extrémre nem vállalkoztam, így csak 3 x 10 perces zumbát vállaltam be, kezdőtől a profiig.

Aztán ma már ez is kevésnek bizonyult, még pluszban egy walk programot is lelépegettem, mivel ezt dobta a youtube a zumba után. Ez utóbbin nagyon jól mulattam, egy  középkorú/osztálybeli/szerű nő megmutatja a fiataloknak, hogy lehet sétálni és ők őszintén rácsodálkoznak,  öcsééém, járunk!!! Teljesen feldobódnak, a végén még összegzi is nekik a tanulságokat: na ti most egy helyben járva ez alatt a 15 perc alatt annyit lépdestetek, hogy ha kint mentetek volna a talajon, akkor bizony egy mérföldet haladtatok volna, wooooow!!! És el is hiszed, az amerikaiaknak a járás bizony maga a csoda, egy újra felfedezendő dolog, találmány. És nekik ehhez még karantén se kellett…

Ha mindezt kibírtad itt a jutalom, még egy kis WALK!

Home office

F: Apaaaaa, te most gépezel, vagy dolgozol?!!!

P: Rossz hírem van, apának ez a munkája, hogy gépezik!

90162502_2746794478701990_3807358507833884672_o

W munkahelyén vannak amúgy ilyen infraszaunának kinéző kis kabinok, kapszulák, amiben egy ember tud telefonálni, lehet itthonra is kellene egy ilyen, hogy a mítingek zavartalanul menjenek. 😀

Remény, sorsszerűség

Sok elemzést elolvastam a koronavírusról, a terjedéséről, tudományos cikkeket itt, itt  és szubjektív beszámolókat is az olasz és az angliai helyzetről, a híradásokból kb. ismerjük ázsiában hogyan kezelték a helyzetet. Minél többet tud az ember, annál kétségbeejtőbb a helyzet, egyre jobban látszik, hogy hacsak nem lesz gyógyszer, akkor ez nem napokig és hetekig, hanem hónapokig vagy évekig fog tartani, beláthatatlan gazdasági következményekkel és hatalmas áldozatokkal. Nagyon bízom benne, hogy megtalálják a tudósok az ellenszert, most csak ez húzhat ki minket a bajból!

90593284_10158504209188866_8203112000323059712_n

Ha túl leszünk ezen az egészen, akkor pedig nagyon sok dolgot újra kell gondolnunk, hogy szervezzük az életünket, a munkánkat, a fogyasztásunkat, az egész életmódunkat, szokásainkat. Az összeesküvéselméletekben nem hiszek, de abban talán van valami, hogy nem véletlen volt ez most a nagy pofon, maflás a természettől/Istentől, figyelmeztetés, hogy nem mehet így tovább!

Művészek az otthoni oktatásért

Az m5 mellett eszembe jutott még egy jó kezdeményezés, amivel a héten találkoztam, a művészek az oktatásért, megnéztem pl. Csuja előadásában a Jónás könyvét, király volt!

Aztán eszembe jutott, hogy láttam én már őt Jónás könyvét előadni: ❤

Digitális munkarend 1. hét

Mikor bejelentették előző hétvégén, hogy az iskolák bezárnak, de a tanév folytatódik, csak digitális munkarend lesz, akkor Zozi megkönnyebbült, hiszen hét közben már azzal riogatták a suliban, hogyha most bezár az iskola, akkor vagy évet ismételnek, vagy egész nyáron be fognak járni a nagy melegben. Szóval megörült a digitális oktatás lehetőségének, elmagyaráztam neki, hogy valószínűleg ugyanúgy fognak órarend szerint haladni, csak a tanárnéni majd videóban fogja tartani az órát. Persze közben már sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet az óvodás, meg a home officeban videókonferenciázgató apa és főzés, háztartásvezetés mellett ezt abszolválni, plusz az is aggasztott, hogy mi lesz a munkámmal, milyen formában vagyok itthon. Vártam, hogy a kormány hoz erre vonatkozóan valami döntést, de semmi… segítik a családokat, aha. A zoperatív törzs, illetve az akciócsoport nem mondott semmi okosat, csak javasolta, hogy nagyik helyett esetleg bízzam a szomszédságra a kölköt, de ez érdekes lenne, így 2020-ban egy nagyvárosban kicsit másak a viszonyok mint a 19. században.:D

Szóval itthonragadtunk, próbáltunk pozitívan állni a dologhoz, izgatottan vártuk a hétfőt! Amikor is kb. semmi nem történt, nyilván nem voltak erre felkészülve. Az iskolai cuccokat hazahozatták (mivel ez pénteken nem történt meg, hiszen OV reggel még azt nyilatkozta nem zár be a suli, aztán este csak bezáratott mindent.)

Aztán kedden már jött sorban a sok infó és házi, kiderült, hogy a digitális oktatás kicsit sem lesz online, gyakorlatilag e-krétában és e-mailben küldik a leckéket, kitölteni valókat (pl. tankönyv 55., 56. oldal, munkafüzet 123/1.2.3.4.) és ennyi, úgy tanulja meg, oldja meg a gyerek ahogy akarja, gyakorlatilag anya a tanárnéni. Mindent dokumentálni kell, befotózni, visszaküldeni. Egyetlen tanár próbálkozott online feladatlap elkészítésével, de csak szorgalmi gyakorláshoz. Ami igazán meglepett, hogy még informatikából is papír alapú házit és feladatot kaptunk! Ezt nem gondoltam volna, nem is tudtam sírjak, vagy nevessek. /Egyébként a legtöbb tanárnál nem a tudás, ötletek hiányoznak a valóban digitális oktatáshoz, hanem simán csak félnek, úgy tűnik a fő szempont, hogy ellenőrizni tudják a munkájukat, ami csak a használhatatlan e-kréta rendszeren keresztül megoldható. Persze így az az egész vége, hogy nem a tanár, hanem a szülő tanít, a tanár max. ellenőriz és beírja a jegyeket. Nulla rugalmasság, nulla kreativitás./

Próbáltuk kialakítani az új napirendet, 9-17ig minden hétköznap és még szombat délelőtt is tanult a gyerek, csak ebédszünetre és pityeregni állt le, így sikerült a készségtárgyak kivételével megoldani a kiadott feladatokat. Én ezen felül még kb. két órát töltöttem el minden nap a dokumentálással, befotózgatással, e-mailezgetéssel, a szétfagyó e-krétás felület figyelgetésével. A kedvencem, hogy hétvégére még házi feladatot is kaptunk! 😀

90232001_1686574671482696_3231053095907622912_n

Szerencse, hogy nekem csak egy iskolás korú gyerekem van, ahol esetleg több gyerek is van teljesen szétcsúsztak a családok, sok helyen nincs is ehhez elég laptop, számítógép, hiába van okostelefon, az kevés, mert az ekréta nem minden funkciója működik appal. (Csütörtök este eszükbe jutott, hogy rákérdezzenek, egyáltalán van-e ehhez az otthon tanuláshoz eszközünk… jobb későn, mint soha.) És persze az egészségügyben, boltokban stb. dolgozó szülők nem is maradtak otthon, sokan kiakadtak, van aki már ott tart, hogy végleg elengedi ezt az otthoni tanulás témát.

Egyetlen pozitívumként a nagy fejetlenségben az m5-ös sulicsatornát tudom megnevezni, azon egész jó az angol óra, hétköznaponként 11-től van.

Ez volt tehát az első hét, kegyetlen, kőkorszaki és iszonyatos terhelés a gyereknek és az amúgy is nagyon gondterhelt szülőknek. Remélem nem tart sokáig, vagy csak így elsőre sokkoló és majd belerázódunk (úgy tűnik kénytelenek leszünk), mert ez így killer volt.