Csak egy kis gyengédségre…

Egyik nap valami lényegtelen dolgon vitatkoztunk W-vel, már nem tudom min, de mint mindig, most is úgy gondoltam, hogy nekem van igazam, de W csak nem hagyta rám a dolgot, és folytattuk a vitát. A kicsi odajött és megölelt. Egyből levágta, hogy csak simán rossz passzban vagyok és egy ölelésre vágyok, és akkor már nem is érdekel többet az a piszlicsáré dolog. Ez aztán az érzelmi intelligencia, jók a kis csápjai! Meg is dicsértem, azóta többször is alkalmazta ezt a technikát, ha kicsit is rosszkedvűnek lát, vagy feszültséget érez, akkor jön és megölel. 🙂

A nővére kicsit máshogy működik. Állt mellettem, valamit magyarázott, közben észrevette, hogy ragacsos a keze. Fogta, beletörölte a combomba, a melegítőmbe. Nézek rá, kérdőre vonom: Ez most mi volt? Komolyan belémtörölted?! Erre elkezdett gondolkozni, telt vagy húsz másodpercbe mire kitalálta, hogy vágja ki magát: Csak megsimogattalak!

A Goldberg család

Idén teljesen rákattantam a Goldberg családra, nagyon beszippantott ez a valamikor nyolcvanvalahányban retró életérzés (nem mintha túl sok mindenre emlékeznék amúgy a 80-as évekből, egykét ovis emlékfoszlány van csak meg és ugye itt egész más lehetett az élet, de azért kb. tíz évvel később sok dolgot imádtam, amit ők is). Annyira sodró, szerethető, zsibbasztóan vicces az egész! 🙂 ❤

És nem véletlen ilyen jó a végeredmény, ezen a videón pl látszik mennyire profik, hogy gyakorolnak:

Van fent sok videó arról is, hogy mi igaz a történetből, mi nem… és, hogy ki hogyan emlékszik vissza a történtekre.

Minden kötél szakad

Online SEgédeszköz JegyzéK - RB-40 - Rex-San Kft.
új társam

Másféle hete “félreléptem”, kiment a bokám. Még haza bírtam menni a gyerekkel, azt hittem csak rándulás, reggelre jobb lesz, de este már fájt, reggel megdöbbenve tapasztaltam, hogy nagyon bedagadt és nem bírtam ráállni.

Épp mikor filóztam, hogy menjek-e be a Kenézybe kiderült, hogy van egy új ismerősöm, aki épp a traumatológián dolgozik, őt kérdeztem meg mi legyen, mondta, hogy mindenképpen menjek be, lássa orvos, röntgenezzék meg.

Külső bokaszalag szakadás, legalább 5 hétig bokarögzítőt kell hordanom. Igazából most kezdek megijedni, hogy nem gyógyul úgy, ahogy vártam, az első héten sokat pihentettem, de reméltem mostanra jön valami látványos javulás, hát nem. Így lakáson belül elmotoszkálok, de ha már kicsit többet állok kezd megint dagadni és fáj. Persze mindenki mondta, hogy ez hosszú folyamat, nagyon idegesítő. A kádban olyan érzésem van, mintha szörföznék, furcsán egyensúlyozok, nem állok stabilan a lábamon. Pedig a jövőhéten már el kell indulnom, kíváncsi vagyok, hogy fogja bírni… de legalább miután áttúrtam az egész cipősszekrényt itthon találtam olyat, ami a lábamra jön rögzítővel is!

Amúgy a bokarögzítő amit hordanom kell részben tb támogatott, így “csak” 4500 Ft volt, most gondolkozok, hogy nem ártana még egy, ha mosom, beázik a cipőm vagy bármi van vele. Azt nem tudom, hogy mit csinál ilyen esetben az, akinek nincs erre pénze?!

Hipszter

Van a tévében egy új rajzfilmsorozat, Kalózka és Kapitány kalandjai a címe, ez a főcímdal:

Rákerestem az eredeti dalra, hogy megmutassam a gyerekeknek, azonban erre a látványra/”videoklipre” a 70-es évekbeli Lenny Kravitz-cel nem voltam felkészülve. Gurultam. 🙂

Világtalálkozó

Ahogy öregszem egyre inkább szeretem a “beszélgetős”, lelkizős, élettörténetben elmélyedős műsorokat, régebben már talán írtam, hogy a WMN Elviszlek magammal sorozatát is követem, mostanában pedig a Világtalálkozóra kattantam rá. A koncepció annyi, hogy összehoznak egy olyan párost, melynek tagjairól azt gondolhatjuk, hogy teljesen különbözően látják a világot… aztán legtöbbször rájövünk, hogy nem, vagy legalább ettől függetlenül megérthetik, elfogadhatják, tisztelhetik egymást. Elég száni, hogy ennyitől, hogy mást gondoló emberek le tudnak ülni egy asztalhoz és normális hangnemben egy jót beszélgetnek már “elájulok”, dehát ez van, manapság már ez is extra, felüdülés. Például az eddig látottak közül az alábbi beszélgetések tetszettek:

Reggel fél 7-kor

F (5): Anyaa, én nem akarok meghalni!

P: Most ez honnan jutott eszedbe?

F: De nem akarok. És ha meghalok hova megyek?

P: Te még nagyon sokáig nem fogsz meghalni, csak ha nagyon öreg bácsi leszel és akkor a mennyországba kerülsz.

Z (8): Máshogy és hamarabb is meghalhat, például balesetben. Vagy ha van egy alapbetegsége!

Öt éves humoristánk

Jött hozzánk anya, felhívtam, hogy útközben váltson fel pénzt, mert futárt várok, kell az apró. Plasztör elkezdi énekelni a Family Frost dallamára:

Szólj anyádnak hozzon pénzt!

***

W bort tölt, kicsit mellémegy, megtörli az üveget. Aztán szólok neki, hogy valami csak folyik az üveg alján még.

W: Áh, az már csak a pára!

Erre a kicsi: “Folyik apára.

Aktuális gyerekbolondítók

Kapott tőlünk Zozi egy Ztringz-t, amire teljesen rákattant/unk, egy párszáz forintos cucc, de órákat el lehet vele bohóckodni. Gyerekkoromban volt nekünk is hasonló, de nem tudtunk túl sok “figurát”, csak átvenni kb. Fejleszti a gyerek kézügyességét, térlátását, jó buli míg rájön az ember, hogy melyik alakzatot hogyan lehet kirakni, kicsit olyan, mint a horgolás és az origami keveréke (amihez teljesen béna vagyok egyébként és ideges is leszek tőle). Ez most a kis közös programunk. Van egy honlapja millió youtube videóval, a kezdő szinttel küzdünk, már abban is vannak nagyon bonyolultak, de pl. az olló, ejtőernyő, Eiffel torony már mindkettőnknek megy. Van hová fejlődni, a haladó alakzatok egyelőre lehetetlennek tűnnek. Ez pl. egyszerű, az ejtőernyő:

***

Van egy dal, valamelyik gyerektévéről ismerik, zeneileg nulla, mégis imádják, teljesen megőrülnek tőle, kacagják a szövegét, ami tele van paradoxonnal.

***

A harmadikat W találta nekik, egy számítógépes játék (bár én ellenzem és limitálom mennyit játszhatnak vele), a Rayman Legends Origin, olyan jellegű, mint a Super Mario (legalábbis nekem, nem értek hozzá). Nem csak a 8, hanem az 5 éves is tud vele játszani, illetve közösen játszható. Nagyon szeretik:

Koronavírus

Főzőcskézés közben ment a tévében valami életmódmagazin. A műsorvezető Győrfi Pál volt. A gyerekek megálltak a tévé előtt és egyszerre bosszankodva felkiáltottak: “Óh, nem igaz, már megint Győrfi Pál!

***

Vettünk nekik egy “társasjátékot”, a legegyszerűbbet ami létezik, hogy az ötéves is bírja követni, elég retró cucc, egy hordó amiben van egy kalóz, felváltva dugdossák bele a játékosok a kardokat és egy random időpontban kiugrik a kalóz. Szóval ezzel játszottunk, körbeszúrkáltuk a kardokkal, mikor Zozi rácsodálkozott: Ez olyan, mint egy koronavírus!

TOMY Kalóz a hordóban társasjáték

A “mesterek”

Lakásfelújítást tervezünk, igazából már a koronavírus járvány előtt nekiláttunk, de még alig haladtunk. Mondjuk ennek azt hiszem semmi köze a járványhoz, szerintem bármikor ilyen profizmussal és pörgéssel találkoztunk volna. Pedig olyan kivitelezőt kerestem meg, aki már dolgozott tesóméknál és akivel elégedettek voltak. Megbeszéltünk, hogy kijön felmérni, természetesen nem jelent meg. Felhívtam, meglepődött, azt se tudta, hogy jelenése lett volna. Végülis kikecmergett, motyogott, a sima burkoláson kívül bármit kérdeztünk, kértünk volna arra legyintett, áh nem kell az, áh hülyeség, jó lesz az amúgy, ahogy szoktam… ezt még el is fogadnám, ha indokolja, elmagyarázza, de hát ahhoz beszélnie kellett volna, az meg nem erősségük. /De végülis maradunk nála, a többi sem jobb, ez legalább láttuk hogy dolgozik./

Elmentünk nyílászárós bemutatóterembe, kinéztük milyen beltéri ajtók tetszenek, aztán kértünk egy helyszíni felmérést. Felmérték… aztán kiderült újra fel kell mérni, mert új beépítő emberkéket szerződtettek. Ablakot és beltéri ajtót is csináltatunk, kijött a felmérő, mint kiderült ő csak ablakot mért fel, így kellett még egy ajtós felmérés is. Ja, természetesen késett, jó félórával a megbeszélt időpont utána megcsörgettem, mondta, hogy már csak kb. félóra, egyóra, míg ideér, örülhetünk, hogy be tudja zsúfolni, azt se tudja hol áll a feje. Míg az első felmérő 5 nm ablak beépítésére számolt munkadíjat, ez a késős arc már ugyanazt 12 nm-nek számolta, ami hát khm, érdekes, nem vagyok reklamálós típus, de itt már elpattant valami. 😀 Hirtelen sok tízezerrel kevesebb lett az az ajánlat. Persze az ajtóknál is van pluszminusz 5-10 centi, ezen már fenn se akadok. 😀 A legviccesebb az egészben, hogy a felmérésért ötezret kell fizetni, szóval még mi fizettünk azért, hogy 3 napomat széttrolkodják a késős “szakemberek”.

Új konyhabútort is szeretnénk, a kivitelező ajánlotta a rokonát, facen megnéztem a munkáit, tetszett, megbeszéltünk felmérésre egy időpontot. Természetesen ő sem jelent meg. Mikor hívtam nem vette fel, facen másnap ráírtam, nagyon udvarias-barátságosan-megértően érdeklődtem, annyit írt, hogy nem mentegetőzöm. Jó, gondoltam kérjünk fel akkor mást!

Kiderült egy ismerős férje is asztalos, gondoltam ez hátha jobb irány… megbeszéltük a felmérésre az időpontot, persze ő sem jött. Fél órát vártam, megcsörgettem, persze nem vágta, hogy aznapra beszéltük meg, de végülis aztán, kb. 1,5 órával később kijött. Élőben jó benyomást keltett, na neki aztán volt szövege, megígérte, hogy egy héten belül jelentkezik a tervekkel és árajánlattal. Azóta egy hónap telt el, rákérdeztem mailben, fészen semmi. Felhívtam, megígérte másnap kijön az ajánlattal, természetesen nem jött és a telefont se vette fel, ajánlatot sem küldött. Azt hiszem gyorsan nézhetek egy harmadik asztalos után, mert lassan kifutunk az időből.

Szóval eddig annyi a tanulság – bár persze erre számítottunk -, hogy szinte lehetetlen jó szakembert találni, ezek a kommunikációra, szervezésre képtelen, számolni nem tudó, teljesen szétcsúszott, megbízhatatlan emberek vannak csak a piacon, így megtehetik, hogy egy napos munkákért annyi pénzt elkérjenek, mint a havi fizetésem. Kár, hogy tök béna vagyok az ilyen lakásfelújítós dolgokhoz… pedig vannak ilyen DIY csoportok, fóliásjuci meg ilyesmi, sajnos ez nagyon nem az én világom. 😀 /Panelban próbálkoztunk felújítással, a tapéta leszedés és a festegetés végülis ment, a tapétázás háááát, azt inkább hagyjuk.:)/

Egy újabb kis lépés

Egy jó fél éves munka végére értem, lebonyolítottam egy kutatási projektet elejétől a végéig. Tavaly november körül megszültem az ötletet, írtam egy kutatási tervet, készítettem egy online kérdőívet, teszteltettem, javítottam, lement a felmérés, amihez elég sokat kellett szerveznem, elemeztem az adatokat, megírtam a tanulmányt, két szociológus ismerősöm megnézte, aztán alaposan átírtam, átszerkesztettem az ábrákat, beküldtem folyóiratba… Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt kiviteleztem, munka, két gyerek, háztartásvezetés, digitális oktatás és minden egyéb mellett. Igazából már volt ebben rutinom, míg a kicsivel voltam gyesen is ezt műveltem, így publikálgattam, megtanultam ezt a “hosszútáv futást”, elfogadni, hogy nagy fegyelemmel, napi 1-2 óra munkával csak lassan tudok haladni. Most jön a szokásos várakozás, mert a lektorálás hónapokig, a megjelenés pedig fél évig is tarthat… Igaz most már a felmérés során is voltak jó pillanatok, sikerélmény, sokan gratuláltak a kérdőívhez, egyáltalán a témámhoz, nagyon sok pozitív visszajelzést és biztatást kaptam (még névtelenül, ismeretlenektől is, a kérdőív végén is, ami különösen jó érzés volt). Ezután a disszertáció befejezése lesz a következő lépés, amit már mindenképp megteszek, ha már ennyit dolgoztam, aztán fogalmam nincs, hogy fogok-e még az életben hasonló “önkéntes” munkába. Persze időtöltésnek így is kiváló volt, lekötött szellemileg, fejlesztettem és megreguláztam, legyőztem magam, úgyhogy már megérte. (Azért nagyon nem bánnám, ha egyszer már fizetnének is ezért:D). Már csak ezt kell megtanulnom, hogy ilyenkor kicsit örüljek, megpihenjek, megveregessem a vállam, ez baromi nehezen megy, de igyekszem!

Kapcsolódó kép | Vicces, Vicces humor, Vicces képek

Érkezés, spoileres

Már rég meg szerettem volna nézni az Érkezés című scifit és most végre elcsíptem, pont adták a tévében. Annak ellenére, hogy iszonyatosan vontatott volt tetszett, mert nagyon közel áll hozzám a főszereplő karaktere és a film hangulata és mondanivalója is. Olyan szempontból csalódás volt, hogy nem olyan típusú scifi volt, mint amire számítottam, semmi action, hentelés, kultúra felfedezés, utazgatás, inkább a low budget-s típus, ilyen first contact + tudósok + belső utazás. Persze ebben a stílusban is vannak erre kísértetiesen hasonlító klasszikusok, mint a Gömb, vagy a Kapcsolat, amit igazottan nézel végig, feszülten figyelsz, várod a végén a méltó lezárást, a “poént”, csattanót, helyette viszont csak ötletelnek, filozofálnak, önismeret jön, esetleg még a hitet is belekavarják. Így volt ez most is, valahogy mégsem zavart, talán azért, mert most olyan dilemmáról és választásról volt szó, ami engem is nagyon foglalkoztat, amit anyaként értek, érzek. Az is vicces, hogy milyen szituációban láttam: az első estén a koronavírus járvány kezdete óta, melyet a gyerekek a nagyszülőknél töltöttek, igazából így bő két hónap bolondok háza után csak élveznem kellett volna a csendet, de máris hiányoztak és lelkiismeret furdalásom volt, aztán még jött ez a film is a haldokló bömbivel, feltette a hangulatomra a koronát. 😀 Az alapkérdés is nagyon tetszett: ha tudnád, hogy mi fog történni, hogy valaminek rossz vége lesz, szenvedéssel jár, akkor is belevágnál-e, és az én válaszom igen, ha olyan az út ami miatt érdemes, persze. Viszont ha így napi szinten szembesülnék az idő rövidségével és a következményekkel, akkor apró dolgokon a hétköznapokban biztosan változtatnék, segítene, hogy jobb, figyelmesebb, türelmesebb, kedvesebb legyek, ami most néha nem vagyok (bár különösebb lelkiismeretfurdalásom ezért sincs, senki sem tökéletes). Szóval összességében tetszett, ajánlom és a többi retro filmet is, ha még nem láttátok érdemes…

Szédítő

Amellett, hogy dolgozik a füzetbe, tankönyvekbe, munkafüzetekbe az alsós gyerek még ennyi felületet kell – a saját és munkahelyi fiókok, felületek mellett – néznie, néznünk az itthoni tanuláshoz:

  • gmail 3 féle (a szülőé mert ott van google groups is, a gyereknek már kétféle szükséges)
  • ekréta (alapvetően a szülői, de néha a gyereké is)
  • redmenta
  • google classroom, meet
  • viber csoport
  • wordwall és egyéb játékos oldalak
  • zoomra is volt kísérlet, szerencsére ezt elvetették
  • és még a gépen ppt előadások, youtube videók, feladatlap megoldása paintben
  • természetesen a papíron megoldott feladatok, kreatív alkotások befotózása, beküldözgetése is szükséges, lehetőleg két csatornán, hogy biztos meglegyen.

Ez iszonyatosan megterhelő, leszívja az ember energiáját. Ha egy működő felület lenne, ahol minden infót, feladatot látunk hatalmas segítség lenne, napi 1-2 órát spórolnánk… kár, hogy az ekréta erre nem alkalmas.

Biliájlis

Nézem a One World videókat, tetszik, hogy biliájlis nem csak annyit tud mondani, hogy bedgájrafgájtafgáj, jó ez a feldolgozás.

Mutatom a gyerekeknek, reakciójuk:

Z: Fúj de csúnya ez a néni.

F: Nem is, szép, mert zöld.

/A kicsinek a zöld a kedvenc színe.:D/

Nagy nehezen leesett, hogy mi a kíséretben ez a bondos utalgatás.

Rockatlan

Megnéztük egyik nap a gyerekekkel a Rocksulit, azóta a kicsi a lego robot gitáron mindig csak rockos zenéket akar játszani, ha Zoé mégis valami más jellegűt rak be, akkor azt úgy minősíti, hogy áh, ez nem jó, mert rockatlan. 😀 /Nem valami fesztiválhelyszín, mint rock katlan, hanem rokkatlan./ Megeszem. 🙂

Amúgy ez a lego készlet ilyen robotos cucc, lehet belőle építeni macskát, gitárt, robotot, gyártósort és telefonról lehet irányítani, nagyon sokféle dolgot tud, hetek, hónapok óta leköti, motiválja a gyerekeket (ez a jutalom a nap végén, ha jól viselkednek, kibírják az itthon tanulást). Először drágának tartottam a boostot, de nagyon megérte és tényleg sokkal jobb, több egy átlagos legónál.

Kelj fel és járj!

Lusta, elhízott, kanapéhoz nőtt, no sports típus ember vagyok, de azért 2-3 kilométert szoktam gyalogolni naponta, míg elmegyek oviba – munkahelyre – boltba – haza – oviba – suliba – oviba és most (persze csak így két hét után) elkezdett hiányozni a mozgás. Pakolásztam, takarítgattam a lakásban, de ez is kevésnek bizonyolult, csoda történt, rámjött, hogy mozognom kell! Persze így 30 kiló túlsúllyal semmi extrémre nem vállalkoztam, így csak 3 x 10 perces zumbát vállaltam be, kezdőtől a profiig.

Aztán ma már ez is kevésnek bizonyult, még pluszban egy walk programot is lelépegettem, mivel ezt dobta a youtube a zumba után. Ez utóbbin nagyon jól mulattam, egy  középkorú/osztálybeli/szerű nő megmutatja a fiataloknak, hogy lehet sétálni és ők őszintén rácsodálkoznak,  öcsééém, járunk!!! Teljesen feldobódnak, a végén még összegzi is nekik a tanulságokat: na ti most egy helyben járva ez alatt a 15 perc alatt annyit lépdestetek, hogy ha kint mentetek volna a talajon, akkor bizony egy mérföldet haladtatok volna, wooooow!!! És el is hiszed, az amerikaiaknak a járás bizony maga a csoda, egy újra felfedezendő dolog, találmány. És nekik ehhez még karantén se kellett…

Ha mindezt kibírtad itt a jutalom, még egy kis WALK!

Home office

F: Apaaaaa, te most gépezel, vagy dolgozol?!!!

P: Rossz hírem van, apának ez a munkája, hogy gépezik!

90162502_2746794478701990_3807358507833884672_o

W munkahelyén vannak amúgy ilyen infraszaunának kinéző kis kabinok, kapszulák, amiben egy ember tud telefonálni, lehet itthonra is kellene egy ilyen, hogy a mítingek zavartalanul menjenek. 😀

Remény, sorsszerűség

Sok elemzést elolvastam a koronavírusról, a terjedéséről, tudományos cikkeket itt, itt  és szubjektív beszámolókat is az olasz és az angliai helyzetről, a híradásokból kb. ismerjük ázsiában hogyan kezelték a helyzetet. Minél többet tud az ember, annál kétségbeejtőbb a helyzet, egyre jobban látszik, hogy hacsak nem lesz gyógyszer, akkor ez nem napokig és hetekig, hanem hónapokig vagy évekig fog tartani, beláthatatlan gazdasági következményekkel és hatalmas áldozatokkal. Nagyon bízom benne, hogy megtalálják a tudósok az ellenszert, most csak ez húzhat ki minket a bajból!

90593284_10158504209188866_8203112000323059712_n

Ha túl leszünk ezen az egészen, akkor pedig nagyon sok dolgot újra kell gondolnunk, hogy szervezzük az életünket, a munkánkat, a fogyasztásunkat, az egész életmódunkat, szokásainkat. Az összeesküvéselméletekben nem hiszek, de abban talán van valami, hogy nem véletlen volt ez most a nagy pofon, maflás a természettől/Istentől, figyelmeztetés, hogy nem mehet így tovább!

Művészek az otthoni oktatásért

Az m5 mellett eszembe jutott még egy jó kezdeményezés, amivel a héten találkoztam, a művészek az oktatásért, megnéztem pl. Csuja előadásában a Jónás könyvét, király volt!

Aztán eszembe jutott, hogy láttam én már őt Jónás könyvét előadni: ❤

Digitális munkarend 1. hét

Mikor bejelentették előző hétvégén, hogy az iskolák bezárnak, de a tanév folytatódik, csak digitális munkarend lesz, akkor Zozi megkönnyebbült, hiszen hét közben már azzal riogatták a suliban, hogyha most bezár az iskola, akkor vagy évet ismételnek, vagy egész nyáron be fognak járni a nagy melegben. Szóval megörült a digitális oktatás lehetőségének, elmagyaráztam neki, hogy valószínűleg ugyanúgy fognak órarend szerint haladni, csak a tanárnéni majd videóban fogja tartani az órát. Persze közben már sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet az óvodás, meg a home officeban videókonferenciázgató apa és főzés, háztartásvezetés mellett ezt abszolválni, plusz az is aggasztott, hogy mi lesz a munkámmal, milyen formában vagyok itthon. Vártam, hogy a kormány hoz erre vonatkozóan valami döntést, de semmi… segítik a családokat, aha. A zoperatív törzs, illetve az akciócsoport nem mondott semmi okosat, csak javasolta, hogy nagyik helyett esetleg bízzam a szomszédságra a kölköt, de ez érdekes lenne, így 2020-ban egy nagyvárosban kicsit másak a viszonyok mint a 19. században.:D

Szóval itthonragadtunk, próbáltunk pozitívan állni a dologhoz, izgatottan vártuk a hétfőt! Amikor is kb. semmi nem történt, nyilván nem voltak erre felkészülve. Az iskolai cuccokat hazahozatták (mivel ez pénteken nem történt meg, hiszen OV reggel még azt nyilatkozta nem zár be a suli, aztán este csak bezáratott mindent.)

Aztán kedden már jött sorban a sok infó és házi, kiderült, hogy a digitális oktatás kicsit sem lesz online, gyakorlatilag e-krétában és e-mailben küldik a leckéket, kitölteni valókat (pl. tankönyv 55., 56. oldal, munkafüzet 123/1.2.3.4.) és ennyi, úgy tanulja meg, oldja meg a gyerek ahogy akarja, gyakorlatilag anya a tanárnéni. Mindent dokumentálni kell, befotózni, visszaküldeni. Egyetlen tanár próbálkozott online feladatlap elkészítésével, de csak szorgalmi gyakorláshoz. Ami igazán meglepett, hogy még informatikából is papír alapú házit és feladatot kaptunk! Ezt nem gondoltam volna, nem is tudtam sírjak, vagy nevessek. /Egyébként a legtöbb tanárnál nem a tudás, ötletek hiányoznak a valóban digitális oktatáshoz, hanem simán csak félnek, úgy tűnik a fő szempont, hogy ellenőrizni tudják a munkájukat, ami csak a használhatatlan e-kréta rendszeren keresztül megoldható. Persze így az az egész vége, hogy nem a tanár, hanem a szülő tanít, a tanár max. ellenőriz és beírja a jegyeket. Nulla rugalmasság, nulla kreativitás./

Próbáltuk kialakítani az új napirendet, 9-17ig minden hétköznap és még szombat délelőtt is tanult a gyerek, csak ebédszünetre és pityeregni állt le, így sikerült a készségtárgyak kivételével megoldani a kiadott feladatokat. Én ezen felül még kb. két órát töltöttem el minden nap a dokumentálással, befotózgatással, e-mailezgetéssel, a szétfagyó e-krétás felület figyelgetésével. A kedvencem, hogy hétvégére még házi feladatot is kaptunk! 😀

90232001_1686574671482696_3231053095907622912_n

Szerencse, hogy nekem csak egy iskolás korú gyerekem van, ahol esetleg több gyerek is van teljesen szétcsúsztak a családok, sok helyen nincs is ehhez elég laptop, számítógép, hiába van okostelefon, az kevés, mert az ekréta nem minden funkciója működik appal. (Csütörtök este eszükbe jutott, hogy rákérdezzenek, egyáltalán van-e ehhez az otthon tanuláshoz eszközünk… jobb későn, mint soha.) És persze az egészségügyben, boltokban stb. dolgozó szülők nem is maradtak otthon, sokan kiakadtak, van aki már ott tart, hogy végleg elengedi ezt az otthoni tanulás témát.

Egyetlen pozitívumként a nagy fejetlenségben az m5-ös sulicsatornát tudom megnevezni, azon egész jó az angol óra, hétköznaponként 11-től van.

Ez volt tehát az első hét, kegyetlen, kőkorszaki és iszonyatos terhelés a gyereknek és az amúgy is nagyon gondterhelt szülőknek. Remélem nem tart sokáig, vagy csak így elsőre sokkoló és majd belerázódunk (úgy tűnik kénytelenek leszünk), mert ez így killer volt.

Egyéniség

Egy interjúban találkoztam a héten egy tök jó Weöres verssel, így hangzik:

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg — épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

Teljesen rímel a “Rólam” menüpontban található kedvenc dalom szövegére, mondanivalójára…  és a kis kedvenc borítóképemére is.

njabiw

Lassan lehetne ebből egy gyűjteményem…

Megszoksz vagy megszöksz?

Mostanában a kevéske szabadidőm nagy része azzal megy el, hogy végzek egy kutatást… csak azért csinálom, mert érdekel a téma és szeretnék erről többet tudni és írni egy hiánypótló, színvonalas tanulmányt. A kutatáshoz online kérdőívet készítettem és írtam egy felhívást, a közösségi médiában terjesztettem, sok szakmai csoportban és oldalon… nagyon sok kedves és/vagy hasznos visszajelzés érkezett, sokan megerősítettek abban, hogy fontos, érdekes témával foglalkozom, jó az irány, a kérdőívet jónak találták, elgondolkodtatónak. Azért volt néhány – szerencsére nem sok – olyan reakció is ami teljesen meglepett, az egyik egy admin vicce volt, aki 20%-ot kért azért, hogy maradhasson a posztom, még el is kezdte magyarázni mire utalt (nekem debreceninek, haha…). Közöltem vele, hogy szívesen odaadom a nulla 20%-át. 😀 Jó persze csak poénkodni akart, de azért jelzi, hogy azt képzelik az emberek, hogy ilyen kutatásba csak nagy pénzek leakasztásakor vág bele valaki (tudom, a normálisak így is tesznek:D). A másik az alábbi hozzászólás volt, ami szintén jól tükrözi az állapotokat, a színvonalat, hangulatot, a kiégettséget… szerencsére tudok rajta mosolyogni. Ha tudná, hogy bizony én is a szociális szférában dolgozok, szintén éhbérért. 🙂

kedvenc

Egyébként jól vagyunk csak kimerülten, a félévi  dolgozatok nem csak a gyereket, az egész családot megviselték, 2-3 hétig nem volt egy szabad esténk vagy napunk sem, szegények mindenből írtak, feleltek, a mi időnkben alsóban azért ennyire sokat nem kellett tanulni. Voltam mostanában szülői értekezleteken, a suliban sokan szóvá is tettük, hogy rengeteg a házifeladat, nagyon leterheltek a gyerekek, nincs semmi szabadidejük, alsósak, de már szoronganak, kiégtek, hullafáradtak. A válasz az volt, hogy örülhetünk, hogy még csak ennyi a lecke, majd meglátjuk mi lesz felsőben! Ilyen a rendszer, akinek nem tetszik el lehet menni külföldre. Ilyenkor pillanatokra el is gondolkozik az ember, aztán amennyire lehet elvonul a saját kis világába, védőburkába…

 

Évzáró-nyitó

A téliszünetünk egy kis kezdeti megfázást leszámítva tök jól telt, családdal, bekuckózósan, jól kipihentem magam, tök jól elvoltunk  gyerekekkel is, píszlav idill, szerencsére pár napot mamáztak is, ami nekem az igazi wellness és ajándék. Sokat filmeztünk, megnéztük és ízekre szedtük a Mátrix trilógiát, sok rész ifjú Sheldont, csomó gagyi karácsonyi filmet including reszkessetek betörők a-zig, és szilveszterkor megvolt a Bud Spencer maraton is. Ezeket már Zozi is százszor látta, de imádja az “ütögetős bácsit”, a kicsi pedig a dalokat…Most pl. ezzel tesztelte a nagyszülőket, nagybácsit, ki mennyire jófej, énekli, és várja felismerik-e. Aztán ha véletlen elrontja azt mondja, hogy direkt volt, mert a bácsi is egyszer elrontja a filmben. 🙂

W mindenképpen meg akarta nézni a Ready Player One-t (a Mátrixról jutott eszébe), szeretem a scifit és egynek el is ment, de nekem ez a “pulyafilm” (bocs, szabolcsi vagyok) és a kicsit sem eredeti kategória. Olyan mintha összekevernék a Karcsi csokigyárát, a Valeriánt (nekem leginkább erre hajazott, de lehet csak a tinihős páros és a fíling miatt), a Mátrixot, a Wall-et, meg az Avatárt. Ami a legfurcsább volt, hogy előtte 1-2 nappal néztem meg a Social Network című filmet (a Zuckerberges), így egész más fényben láttam a vr világ alapítójának és követőinek nézőpontját, dilemmáit (igen, még ezt is nyúlták). Ami vicces és talán a legjobb volt ebben a redipléjerben, hogy lehetett ezzel játszani, számolgatni hányféle utalás és ötlet-lenyúlás van benne, W még napok múlva is ezt elemezte, TV Tropson bújta. Dehát nem is a mi generációnknak szól ez, csecsemőnek meg tudjuk, hogy úgyis minden új.

Karácsonyra a legnagyobb ajándék a kicsi öröme volt, neki tényleg a legnagyobb álma vált valóra, percekig ugrált mikor meglátta mit kapott a Jézuskától (lego “piros vonat”, elektromos dob)… Zozi is legót kapott, persze lányosat. W-vel nem próbáltuk különösebben meglepni egymást – már nehéz is ennyi év után 🙂 -, közösen választottunk hasznos ajándékokat, azért egy-egy könyv becsúszott a fa alá. Én a Bud Spencer életéről szóló könyvet adtam neki, ő pedig nekem az új Bödőcsöt. Még nem sikerült befejeznem, mert nehezen hangolódok ilyen kocsmai monológokra, de vannak benne jó dumák…

“olyan ez a mi demokráciánk, mint amikor lecserélik a poharakat gösszeresre, de továbbra is borsodit csapolnak belé”

A sok pihenés és filmezés mellett – jobban mondva közben – azért alkottam is, nagyon produktív volt ez a két hét, végre van megint egy értelmes szakmai célom, ami motivál és most nagyon kell a túlélésemhez, a kiégés elkerüléséhez (csak az a kár, hogy ez megint egy nulla forintos projekt, dehát kezdem megszokni).

Szóval az év jól indult, már ha csak csak az első pár napot nézzük, reméljük ez lesz az évre nézve irányadó…  mert január második hete már übergáz volt, minden szempontból. Még balaeset is volt a családban, tesóm esett el az ónos esős napon. Volt is egy megérzésem, hogy valakivel baj lesz a családban, tesómnak még szóltam is koradélután, hogy nagyon óvatosan menjen a gyerekért, a kicsiket ne is vigye, aztán hívott hatkor, hogy a traumatológián van… persze W nem hisz a megérzésekben, csak azt mondaná, hogy bizony az ónos eső nem jó karma. Tesómnak törése volt, ahogy az alábbi kép mutatja nem volt ezzel egyedül ebben a rendkívüli időben (ő is ott van a képen), így 6-7 óráig mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül ott dekkolt, tiszta középkor. Szerencsére már alakul, de azért nem lesz egyszerű a következő pár hete…

Hülye járás

Zozi teljesen rákattant a táncra, itthon is folyton táncol, random lemegy spárgába, tol egy 4 orosz ugrássort, egyik lábával a nyakában ugrál, de sima járás helyett is ilyen indiánugrásszerű szökdeléssel megy. Mondtam neki, hogy úgy látom saját hülye járást fejleszt, hogy értse miről van szó levetítettük neki:

Gézmami

Egyik nap néztem egy kis MTV-t (néha szoktam, csak, hogy tudjam mit hallgatnak a mai fiatalok :D), kiderült, hogy a gyerekeknek most a Gézmami című szám a kedvencük, Zoziéknál az iskolarádióban is folyton ez megy, plusz ugye Frédi új hobbija a rádiózás, ott is gyakran előferdül. Csak ne lenne ilyen nehéz a címe… 🙂 /A Let is snow a másik hasonló kedvenc, amit az egész ovis csoport csak Lerigónak hívott./

Nekem meg ez az új Kid Rock : ) szám és klip jött be, nagyon szürreális:

 

Realitás talaján

Z: Anyaaa, menjünk el a vásárba! /Rámnéz, látja milyen remekül vagyok és milyen lelkes, ezért folytatja./ Na jó, rakunk a táskádba egy százas zsepit, egy orrsprét, ja és egy c vitamint!

(Persze megszántam és kimentünk, kaptak könyvet, matricás foglalkoztatót, egy tálca mézeskalácsot…)

***

Z: Anya, te 50 év múlva hány éves lennél?

Fábián Juli

Megnéztem a Like a child-ot, a Fábián Juli emlékfilmet (még pár napig elérhető online), nagyon érdekes volt, szívmelengető ez a pozitív atmoszféra, átjött a lénye, hogy milyen is lehetett… Furcsa, hogy egy ilyen tehetség nem volt jobban jelen a médiában, nem került be igazán a köztudatba, én is csak a halála után ismertem meg a dalait. : / Aztán újra megnéztem sok videót, meghallgattam rengeteg számát, nagyon kellemes hangja volt és szuper dalai. Kár, hogy nem bontakozhatott ki még jobban!

 

Vírus

Az óvodánkban egyszerre van most vírusos tüdőgyulladás járvány, fejtetű, kéz-láb-száj betegség… mi “csak” egy negyedikfélét kaptunk el, egy felsőlégúti vírust és már nem mehetünk idén oviba, de hátha legalább így a többit megússzuk…:D. Ilyen még az utóbbi 5 évben nem volt, tegnapra úgy hallottam már csak 4 gyerek maradt a csoportunkban, sajnos két gyerek a klinikára került tüdőgyulladással.

Egyre gyanúsabb, hogy az óvoda valójában egy kísérlet, laboratórium, összeeresztenek csomó taknya-nyála-egyben gyereket, cserélgessék csak vírusaikat, bacilusaikat ebben a zsúfolt, meleg  keltetőben, lássuk mi sül ki belőle! 😀 A kísérletet lebonyolítását most különösen segítik a környezeti tényezők, a téli tavasz, nincs klímaváltozás.  Mint egy Zs-kategóriás katasztrófafilm!

Outbreak (1995) usa

az óvónők helyében csak így mennék be a csoportba

Komolyra fordítva a szót, elég ha egy húszfős csoportban egy felelőtlen – vagy a munkahelye elvesztésétől rettegő, vagy egyedülálló… – szülő beviszi a beteg gyerekét, és ilyen sajnos mindenhol van, aztán hello a többi 19 gyereknek is. Sok esetben anyagi oka van, hogy terjednek ezek a vackok és kiírthatatlanul, nincs megfelelő Otthon, ahol gyógyulhatna a gyerek, nincs pénz se gyógyszerre, se lehetőség higiéniára… mi sima állami körzetes oviba járunk és bizony vannak akiken látszik, hogy nem éppen összkomfortos lakásból érkeznek, konkrétan néha mikor belép az ember az épületbe olyan szag van, mintha hajléktalanszállóra érkezne. Szomorú, hogy a XXI. században itt tartunk, így élnek családok, dehát ez a mai magyar valóság.  Az óvónőket se irigylem, vagy beleállnak az ilyen szülővel való konfliktusba és nem veszi be a gyereket, vagy beveszi, aztán vállalja a felelősséget, számonkéri a többi szülő… a dajka néni meg egész nap fertőtlenít mindent, dehát hiába. Megoldásként sokan azt választják, hogy kimentik a gyereket egyházi intézménybe, szegregáció sincs, mi maradunk és imádkozunk! 😀

s-l400

Pályaorientáció

Nekem nem volt soha Jóbarátok nézős korszakom, csak néhány részt láttam, de hétvégén kapcsolgattam a tévét és jobb híján megnéztem egy epizódot.

Arról szólt, hogy Chandler egy nagy irodaház kubikjában melózik adatrögzítőként, mikor egy nap közlik vele, hogy mivel ügyes ebben és már 5 éve van a cégnél, előléptetik. Erre teljesen bepánikol és felmond. Hiszen ő többre érdemes, nem gondolta ezt soha állandó pozíciónak, csak átmeneti állapotnak! Végül elmegy pályaorientációs tanácsadásra, ahol 8,5 óra elemzés, beszélgetés, tesztkitöltés után megállapítják, hogy számára a legideálisabb pozíció az adatrögzítői munka egy nagyvállalat adatrögzítő részlegén.

Na így öt év munka után valahol pont itt tartok, legalábbis önismeretben, helyzet-értékelésben és jövőképben, teljes fogalmatlanság.

Mikulásos

/Néhány hete…/
P: Az igen, ekkora hisztit! Az óvodában is ilyen jó vagy?
F: Nem, ezt itthonra tartogatom!

***

P: Na látod, jött a Mikulás és csomagot kaptál, nem virgácsot! Akkor csak jó kisfiú voltál!
F: Itthon nem figyelt a Mikulás!

***

/Múlthéten, mikor beteg volt./
P: Sajnálom, nem vagy jól, így csak nem mész már a héten oviba, kúrálgatlak.
F: Akkor lemaradok az adventi fotózásról?
P: Igen.
F: De jó, akkor nem kell levágni a hajam!

***

A gyerekeim hiányolták a Mikulás-csomagból a krumplit. Nem értettem, miért lenne egy Mikulás csomagban krumpli?! Erre Zozi kisegített, elkezdte énekelni:

Mikulás, Mikulás kedves Mikulás,
Gyere már, gyere már minden gyerek vár,
Krumplicukor, csokoládé jaj de jó…

Legjobb játék

A kicsi náthás, itthon vagyunk, nehéz lekötni. A karácsonyi ajándéklistáján gondolkoztunk, többek közt sorolta, hogy jó lenne egy rádió (mert az oviban a hifi a legnagyobb kincs, csak óvónéni kezelheti és csak különleges alkalmakkor megy a zene). Mondtam neki, hogy ezt felesleges a listájára írnunk, hiszen van itthon is rádió. (A kis bluetoothos hangszóró nem számít, az nem poén.) A szekrény tetején porosodott egy ezeréves rádiósmagnó, leszedtem neki, 2 napja (!) játszik vele. Keresgeti a rádió adókat, kipróbálgatja a gombokat, bulit rendez… kár, hogy kazettánk már nincs hozzá, majd talán kérünk mamától, az lesz aztán az őrület. Fogadok, hogy a karácsonyi listáján szereplő méregdrága játékokkal összesen nem fog ennyit játszani. 🙂

W-nek olyan tippje is volt, hogy vesz a black friday-n egy robotporszívót, ami kiszedi a kanapé és az ágy alól a játékokat, aztán azokat kapják a gyerekek karácsonyra. Annyira gonosz. ❤ 😀 Bár ma már mondhatjuk úgy is, hogy zöld.

Bébi úr

Hétvégén megnéztük a gyerekekkel a Bébi úr című filmet, ami W és a rottentomatoes népe szerint egy gagyi rajzfilm, de én mégis ajánlom, mert szerintem szupercuki és azt hiszem terápiás célra is alkalmazható. Legalábbis ahogy Zozi arcát elnéztem neki segített az elmúlt 5 év történéseit végiggondolni, újraélni, kicsit feldolgozni (lassan 5 éves lesz a kicsi..). Iszonyat együttérzően figyelte a nagytesó szenvedéseit, mikor megérkezett a kisöccse, hogy elhanyagoltnak érezte magát, gyűlölte a bébit. Aztán bizonyos helyzetekben kacagta milyen aranyos a kicsi, lassan kiderült mégse olyan rettenetes ez a jövevény, vicces, hogy folyton szekálják egymást, nagyon szurkolt a szövetségüknek és azért, hogy örökre együtt maradjanak. Pont, mint ő és Plasztör. ❤

Kedvenc reklámzenék

Reklámzene rovatunk sokadik darabja következik, ez most a gyerekeim kedvence, kórusban ordítják:

Amúgy most a Hyundai Tucson reklámjának zenéje, egyébként az 50-es évek amerikájából származik ez a 8hmunka8hpihenés8hszórakozás szövegű dal.

Ebben a jó munkás kategóriában másik kedvencem a 16tonna (ami szintén volt már reklámzene és szintén a 40-es 50-es években született az USA-ban):

 

Duolingo

Felraktam a telefonomra a Duolingót, teljesen rákattant mind a két gyerek, nagyon bejött. Ez egy app, amivel sokféle idegen nyelvet lehet tanulni, játékosan (vannak mindenféle szintek, jutalmak). Gyerekeimnél a siker oka az is lehet, hogy egyébként egyáltalán nem használhatják a telefonomat, nyilván sajátjuk nincs is, úgyhogy így tényleg játéknak és jutalomnak fogják fel az angolozást. Nagyon jók a képek, szókártyák, az is, hogy a kiejtést is hallják, a fordítások is, ill. hogy témakörönként lehet haladni és a sebesség, intenzitás is választható. Mi egyelőre csak napi 5-10 percet játszunk vele, de rendszeresen, remélhetőleg néhány alap kifejezés, mondat bevésésére ez is elég lesz. Hátránya, hogy eléggé “agresszív”, többszöri beállításra sikerült kilőni a sok értesítőt, emlékeztetőt, csak úgy adom a gyerekek kezébe, hogy én is ott ülök velük, mert minden lecke végén van reklám, vagy fizess be a plus változatra gombok… Majd pár hét múlva beszámolok róla, hogy csak ideeltöltésre jó-e, vagy tényleg ragad is valami a gyerekekre.