Fatális

Frédivel délelőtt Kalákát hallgattunk, volt például ilyen dalszöveg, Kányádi Sándor verse alapján:
“Volt egy fakatona,
Fából volt a lova,
Kengyele kantárja
A kádár munkája.
Fából a patkója,
Fakovács patkolta,
Fából volt faragva
A föld is alatta.”
Aztán a Faiskola, Weöres Sándor után:
“Rég úgy képzeltem a faiskolát,
Hogy fatanárhoz jár sok fadiák.
Fapadsorokban ülnek valahányan,
Akár egy közönséges iskolában.
De fatízpercben igazi helyett
Esznek fakolbászt, isznak fatejet.
Fafiúk robognak fafolyosón,
S fakislányok tárgyalnak kuncogón.
És el nem árulnák fatitkukat,
Bármily kíváncsi a fafiúhad.
De ha faestén fölkel a fahold,
A favant felcseréli a favolt.
Mert azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.
Azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák”.
Nekem meg ez járt közben a fejemben (itt inkább nem idézem a szöveget, mert elég obszcén és még véletlenül túl sok látogatót hozna, 18+!):
W teljesen elrontott. :)

A nyár utolsó hetei

Múlthéten hazamentem a gyerekekel a szüleimhez, mondhatni megvolt a “nyaralás”. Ami nem volt túl pihentető két gyerekkel egyedül, de megérte, mert nagymamámat már ezer éve nem láttam. Zoé imád ott lenni, egyrészt szereti apám főztjét, a nagy játszóteret a házuk mellett, meg egyáltalán a kalandot és persze kényeztést. Egy ismerős vitt el minket kocsival, odafelé nagyon para volt az út, mert Zozi kidobta a taccsot. Nem volt még vele ilyen, bár így utólag összeraktam, hogy a másik mamáékkal mikor legutóbb mentek a Tisza-tóhoz akkor is emlegettek valami émelygést… utánaolvastam mi ez, úgyhogy a visszaút előtt már nem evett pár órával, kapott egy kis B6-ot hideg almalében (Deadalont nem mertem, mert attól meg egy napig nyomott lett volna utána), szigorúan a távolba nézett és beszéltettem, úgyhogy így megúsztuk. Egyébként jó volt otthon, a család miatt, de közben iszonyú nyomasztó is, mert láttam, hogy rohad szét a város. Pár éve annyira örültem mikor mindent rendbetettek a sok eus forrásból, megszépült település, azóta viszont csak pusztul az egész, eltűntek a fiatalok (persze az is benne van, hogy nyáriszünetben mentünk, év közben azért nyüzsög a sok kolis miatt), rengeteg üzlet bezárt, nincs karbantartva semmi, szóval siralmas volt ismét, már nem tudnék ott élni.

Frédi elég jól viselte az új helyen alvást, létet, pedig még az újdonsült alvómacija is a kocsiban maradt, de egy kis puha törölközőt elfogadott helyette. Talán kifejezetten tetszett is neki, hogy egy szobában alhat velem, néha megébredt az utazóágyban, csekkolta, hogy megvagyok-e, aztán nyugodtan szunyókált tovább. Újabban tud egyszerűbb eldöntendő kérdésekre válaszolni, kérsz vizet? nem / de!, szóval nagyon ügyes, mostanában töltötte be a másfél évet egyébként (=újabb védőoltásokat kapott).

Megköszöntöttük családilag a 3 Ilonát is (nagyi, dédik), az utazás előtti héten pedig átjött a harmadik ovis barátnője is hozzánk játszani, mi pedig vendégségben voltunk kisgyerekes barátainknál, ezeket a programokat Zojci nagyon élvezte. W nyakából megnézte a virágkarnevált is, legalábbis a kocsikat (a Hatvan utcánál álltak meg valahol, a táncosok ott csak vonultak), tetszett neki, de este sirdogált egy sort, mert nem tudta nézni élőben a debreceni tüzijátékot (mert túl későre, 22:30-ra rakták és a Nagyerdőre…). A Duna tévé rettenetes igénytelen közvetítése a pesti tüzijátékról nem kárpótolta (kár, pedig élőben az is jó lehetett, az alapötlet, az István a királyra építés tetszett volna).

Ennyi történt nagy vonalakban, ez a hét már az óvodára hangolódásról szól, átválogatjuk a ruháit, már látom, hogy rengeteg dolgot kinőtt a nyáron, készítjük a kis felszerelését, ágyneműjét, tisztasági csomagját stb., már nagyon várja a kezdést!

Értelmes dolgokra (is) használná…

Zoé: Mamánál a kertben a lila virág rothad.

P: Mit csinál?

Zoé: Rothad. Nem kap elég vizet, le fog hullani a szirma.

P: Akkor nem hervad?

Zoé: Nem tudom. Rákeresek a neten, beírom a tablettemen, hogy virág.hu (és nyomogat egy kis műanyag lapot, a képzelt tabletját).

P:😀

***

Amúgy az apjával netezik mostanában, pokemonoznak, énkicsiteszkómat játszanak (ezt nagyon vágja, csak hallgatom miket beszélnek, most feltölti az árukészletet, süt kenyeret, fel kell mosni stb.), farmot, vonatost, valami candyket robbantgatnak… velem meg folyton youtubeozna, de szerencsére sikerült átszokatnom helyette a könyvekre, mesét olvasok inkább neki. Ajándékba kaptunk egy Titoktündér kötetet, imádja, ilyen pozitív pszichológiás (nekem már néha túlzás, kicsit szektásnak tűnik), egy óvodás kisfiúról szól akinek a láthatatlan tündére, védőangyala segít leküzdeni mindenféle nehézséget varázstárgyakkal és titkokkal, pozitív gondolkodással. Egyébként mesében is az ilyenek most a nagy kedvencei, Caillou, Bori, a főszereplők mind vele egykorú gyerekek, hasonló problémákkal (kistestvére születik, biciklizni, úszni tanul, orvoshoz, fogorvoshoz megy, vitába keveredik a csoportban, ünnepségre készül, kirándul stb.). Ezek nagyon lekötik és oldják a szorongását, könnyítik ilyen szitukban a működését, segítenek felkészülni eseményekre vagy feldolgozni azokat, szóval hasznosak.

A woman’s worth

Volt egy Vekerdi cikk a Nlcafén, alapvetően nem értek vele egyet (mármint persze ne legyen túl sokat a gyerek képernyők előtt, de a teljes tiltás is hülyeség szerintem), na de az alábbi részt imádtam, eltalálta mit akarok, mit akar minden anya hallani!

“Az emberiség történelmében még soha nem volt ilyen abnormális helyzet, hogy egy egyedülálló anya egyedül küzd két-három gyerekkel egész nap. Régen vagy nagycsaládban éltek sok-sok dédikével, nagyszülővel, nagy­nénivel, vagy nagy cselédséget tartottak: szoptatós dadát, pesztonkát, nevelőnőt, szobalányt, komornát, szakácsnőt, akik mind segédkeztek az anyának, le is vették a válláról a gyerek gondját teljesen. Óceániában volt olyan törzs, ahol ha az anyának meghalt a családja, a törzs két asszonyt adott mellé, akik segítettek neki.

Nagyon fontos időként megszabadulni a gyerektől, hiszen gyakran idegesítő, fárasztó, kiszívja a vérünket, és neki is elemi érdeke, hogy egy pihent anyát kapjon vissza, akit újra lehet nyúzni. Beszéljük meg a szomszéd­asszonnyal, hogy dobja át hozzánk a gyerekét, és cserébe majd ő is vigyáz a miénkre. Vagy kérjük meg a játszó­téri barátnőt, a húgunkat, az anyánkat vagy a bébiszittert. A jó bébiszitter nem csak a gyerekre figyel: megduplázza az anyát. Bepakol a mosógépbe, főz, bevásárol, tereget, és a babát is szemmel tartja, ahogy az anya kéri. Nagyon sok család megtehetné, hogy bébiszittert fogad, de nem teszik, mondván, nem adnak ki rá pénzt, és különben is mindenki meg tudja oldani egyedül. Pedig erre sok esetben akár a házasság is rámegy, vagy legalábbis rongálódik, mert a szülőknek nincsen segítsége, nincs egy pillanatuk, amikor fellélegeztetnének, ezért nem mennek el kettesben sem.”

Találtam egy kalkulátort, amivel kiszámíthatjuk, hogy mennyit ér a (láthatatlan) munkánk, azt mondja, hogy esetemben ez (bár a gyermeknevelés maximuma heti 50 óra, abból azért általában több van):

anyafizu

W ennek az eredménynek meg is örült, mondta, hogy oké, akkor mehetek is dolgozni, ezt csinálni csak másnál, ő meg fogad egy-két bejárónőt, utalva ezzel a kalkuláció abszurditására. Persze jogos, hülyeség ezt így számszerűsíteni, de végülis figyelemfelkeltésnek, elgondolkodtatásnak mégis jó. Egyébként “érzékeny” az ilyen mennyit ér az ember munkája témákra, nem szerette amikor önkénteskedtem, fogta a fejét, hogy ezt csinálni mekkora hülyeség, minden annyit ér, amennyit fizetnek érte és, hogy nincs értelme, nincs olyan, hogy bedolgozod magad valahová és az egész csak a lúzerek kihasználásáról szól stb. /Most ezt így leírva lehet, hogy gonosznak tűnik, de nem az, engem féltett, hogy naiv vagyok és túl sok időt, energiát teszek bele a másokért végzett munkába, miközben akiknek segítek nem értékelik ezt eléggé, nincs köszönet, de még annyira sem tisztelnek meg, hogy a kereteket betartsák, plusz van ez az ideológiai máz az egészen, túl van hájpolva… ő ehhez túlságosan racionális és nem egy alturista altruista típus./

Szóval jó kis kalkulátor ez, felhívja a figyelmet a nők helyzetére, arra, hogy a munkájuk általában nincs elismerve, pedig enélkül igen nagy szrban lenne mindenki. A honlapján még vannak különféle tesztek is, hogy vajon mit gondol rólad a férjed és mennyire tisztelnek a gyermekeid, ezeket meg se merem nézni.