Megválni tárgyaktól

Teljesen irracionális, szélsőségesen érzelmes bírok lenni, ha olyan tárgyakról van szó, amiket szeretek, amelyekhez valami miatt kötődök. Mostanában pedig sok ilyen tárgytól meg kellet válnom, amit nehezen viseltem. Odaadtam rokonoknak, ismerősöknek a bébiholmik jelentős részét, babakocsit, etetőszéket, járókát, bébijátékokat, kis ruhákat, több köbméternyi holmit. Nyilván túl kellett ezen esni, örülök, hogy jó kezekbe kerül, lesz még aki hasznát veszi és már nekünk is nagyon útban voltak ezek a használaton kívüli cuccok. Azért kicsit mégis szomorú voltam, nyilván nem a tárgyakról szól ez, csak szimbolizálnak egy időszakot, egy életszakaszt, amit nehéz elengedni.

Aztán tegnap elbőgtem magam, mikor levitettem W-vel a szemétbe egy kinyúlt, rongyosra hordott, undorító polár-pulóvert a kukába. Mert ezt a pulóvert még nagymamámék vették nekem, Nyíregyházán, a kgst piac melletti kínai piacon (!:D). Olyan gáz volt, hogy már itthon is szégyelltem hordani, mégsem tudtam évekig megválni tőle, mert emlék volt, mert Tőlük kaptam. A’szem mindig is volt egy émelyítően szentimentális része az énemnek, de az első terhességemig elég jól el tudtam folytani magamban, de úgy látszik ez idővel csak rosszabb kevésbé elrejthető lesz. Érzékeny és ragaszkodó vagyok, nehezen viselem a változást, na.

Volt az a milliomossá vált zen-buddhista zsarus sorozat a Life, Damian Lewissal, aki több-kevesebb sikerrel folyamatosan tréningezte magát, hogy ne kötődjön tárgyakhoz… pl. luxusautókhoz. Nekem is kellene valami hasonló agy-átállítás…

Ha valaki nem ismer és csak a blogomat olvassa, akkor valószínűleg most úgy képzelte el az otthonomat, mint valami nagyis kuckót, telezsúfolva mindenféle dísztárgyakkal, lomokkal. Valójában nem vagyok egyébként egyáltalán rakosgatós, ami nem kell kidobom (még inkább meg se veszem, ami van pedig megbecsülöm + mivel W porallergiás elég minimál a kuckónk) és nincs is különösebben olyan tárgy amire vágynék. Most például szülinapomra megkérdezték a családtagok, hogy mit szeretnék és nem igazán tudtam mit mondani (legalábbis nem kapásból, aztán valami csoda folytán mégis lett pár ötletem :D).

Reklámok

Megválni tárgyaktól” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s