Irc

Felvettek facebookon egy csoportba, a #debrecen irc nagy öregjei a neve (fú de hülyén hangzik), ez iszonyatosan retró dolog. Igazából az irc már tizenéve is nagyon oldszkúlnak számított… olyan ez, mintha valamilyen osztálytalálkozós csoport lenne, egy kicsit kínos. 🙂 A száz tag közül csak egy tucatnyi akivel esetleg beszéltem, vagy összejártunk, de már velük is alig tartjuk a kapcsolatot… Azért egy-két képet megmosolyogtam. (blenk, epyc, avie… :)). Egyébként hatásvadász módon mondhatnám, hogy van egy irces férjem is, de a tojás volt előbb… 😀

Szabálykövetők

Vannak az oviban furcsa spórolós szabályok, amire mindig rácsodálkozok, itthon az egyik gyerek osztja a másikat, ha nem megfelelően viselkedik. Például rászól a másikra, hogy filctollal nem szabad színezni, csak a körvonalakat szabad vele megrajzolni! (Aztán elmagyarázom, hogy de, itthon mégis szabad…) Vagy hogy wcpapírból egy törléshez csak 3 lapnyit lehet tépni. Tegnap pedig mikor a sonkás szendvicset készítettem kiabált rám a gyerek, hogy “Egy kenyérre csak egy parizert szabad tenni!” Ráhagytam.

Zoé és a suli

Egyik este nagyon fájt Zoé füle, illetve még másnap is, kétségbeestem, mert tavaly nagyon sokat szenvedett a fülével, most is adtam neki némi gyógyszert, vitamint, melegítettem. Reggel néztem rá kérdőn, kérdeztem, hogy mi tévők legyünk, akar-e otthon maradni, mutassuk-e meg a doktor néninek? Erre elkezdett zokogni, de nem azért, mert fél az orvostól, vagy mert fáj a füle, hanem amiatt, hogy akkor nem mehet suliba. 😀

/Végülis ment, kikúráltam, lekopogom jobban van… Ilyen bolond gyermekeim vannak, a gyógyszerbeadásnál is csak az okoz problémát, hogy ki kapja meg előbb.:)/

Lebuktam

Egyik nap kreatív boltban jártam, karácsonyi kézműves vásárhoz kerestem alapanyagot. Sokat segítettek a boltban, közösen gondoltuk ki az eladókkal mit is vigyek, ami mutatós is, mégsem kerül egy vagyonba 25 darab ajándéktárgy elkészítése. Végülis karácsonyfadísznél maradtunk, amihez szükség van akasztóként szalagra is. Néz rám az eladónő, hangosan gondolkodva kérdezi mennyi szalagot vágjon. Mondom neki, hogy gondolom darabonként kell legalább 20 cm szalag, hogy félbe lehessen hajtani, akkor 5 métert vágjon. Úgy tűnt esélytelennek tartja, hogy így kapásból kiszámoltam, elkezdte nyomkodni a számológépet, aztán meglepődve konstatálta, hogy jé igen, tényleg öt méter kell. Megszólal a pénztárban a másik eladó: Aha, szóval matek tagozatos voltál!

/És valóban, én Krúdys…:) W meg Fazék./

Ezek a mai dalok…

Mostanában sok remek zenét hallgattam, no meg kevésbé remek kortárs darabokat is.

A megfigyelésem, hogy ma egy “valamirevaló” számban feltétlen szerepelnie kell például az alábbiakból néhánynak random: adidas puma nike ebay ali like insta snapchat. 😀 /Mondjuk azt vicces visszakövetni, hogy ki kitől nyúlja a szöveget…/ A jó hír, hogy legalább van egy jó adag társadalomkritika, fricska abban, ahogy dobálják ezeket, csak félő, hogy a célcsoport még azt sem érti + egy idő után még így is uncsi/száni. 🙂

Nincs menekvés

Van az óvodában egy kincsesláda, tele apró játékkal, figurákkal, ékszerekkel, amiből a névnapos és szülinaposok mindig választhatnak 2-3 ajándékot. A kincsesláda újratöltéséről a szülők gondoskodnak, mi is rendszeresen viszünk 1-1 szatyor apró, megunt játékot, kinder figurákat, kisautókat, bizsukat, apróbb plüssöket, hepimíles játékokat. Persze általában a gyerekekkel közösen válogatjuk át az itthoni játékokat nehogy utána kitörjön a parasztlázadás, együtt megnézzük mi az ami még jó állapotú, de már nem kell nekik, azt ajánljuk fel. Aztán az én kis szülinapos, névnapos gyermekem rendszerint olyan játékot választ, amit mi vittünk be. Vannak játékok, amiktől soha nem szabadulok… 🙂