FaceID

Ha már mobiltelefonok: az almás cég ájfóniksz mobiltelefonjában ún. fészájdi technológiát használnak, ami arcfelismerést jelent, egy pillantásával feloldalható a készülék zárolása, megoldható alkalmazásokba bejelentkezés. Nem is akárhogy szkenneli a búrádat, akkor is felismer, ha napszemüveg, kontaktlencse, kalap, sál stb. van rajtad, még tök sötétben is. Frankón. (Az adatok maximális védelméről persze gondoskodnak… aha.)
És van aki ennek örül, emiatt ezt veszi meg, ezért fizet.
Kezdem azt hinni/remélni, hogy eljön az idő, amikor az emberek felfedezik újra a hagyományos telefonokat, azon sem lepődnék meg, ha hamarosan a kevésbé “okos” telefonok lennének a drágábbak. (Én legutóbbi telefon vásárlásomnál már figyelembe vettem azt is, hogy ne legyen túl penge, direkt nem az ujjlenyomat-olvasóst választottam.)

W és a telefon

W rendelt egy telefont, mert az előző kezdi megadni magát, alig lehet rajta már beszélni… a webshopból fel akarták hívni, de persze nem érték el, látta, hogy van egy nem fogadott hívása, erre írt nekik egy mailt:

Tisztelt …!

Kollégájuk nem tud elérni telefonon, mert éppen a rossz telefonom helyett rendeltem önöktől új telefont.

Ha csak telefonon tudják megerősíteni a rendelést akkor lehetséges hogy nem tudok önöktől telefont rendelni.

Köszönöm a megértésüket,

Ezt csak azért másoltam ide, mert ez annyira jellemző a kommunikációjára, jelzi misztikus módon a problémáját, vagy az igényét, de sohasem egyértelműen, csak így utalgat rá, nem adja a megoldást, hanem abban bízik, hogy a másik fél ennyiből rá fog jönni, hogy mivel lehet feloldani a konfliktust. Most szerencséje volt, felfogták, hogy azt szeretné, hogy mailben kommunikáljanak, de általában túlbecsüli a másik felet és hoppon marad. Vagy nem elég értelmes a másik fél, vagy nem érti a szarkazmust. Így legtöbben nem fogják a kéréseit, nem értik a problémáját vagy, hogy mit szeretne, mire vágyik, valójában mit gondol. Nézem a Dr. Murphy című sorozatot, ami egy autista sebész-rezidensről szól, néha rá emlékeztet. 😀 Persze programozó, egyáltalán nem tűnik ki a többiek közül, sőt a kevésbé súlyos esetek közé tartozik… 🙂

/Egyébként első randink előtt egyszer beszéltünk icq-n, véletlen találtam rá, tetszett az adatlapja és online volt, hát ráírtam, kicsit chateltünk (manapság ez nem olyan extra, de ez 14 éve volt, még az őskorban). Aztán egy ilyesmi sms-t kaptam tőle: “Ha gondolod találkozhatunk.” 😀 Nem tudom milyen megfontolásból, de adtam neki egy esélyt…/

Visszatérve a telefonálásra, feltöltőkártyás amúgy, egy év alatt költ annyit telefonálásra, mint én egy hónapban ( ami szintén nem túl nagy összeg, kb. 3000 Ft:D). A telefonja haldoklik szerintem szintén kb. egy éve, persze már új korában is gáz volt… szinte soha nem lehet elérni, vagy mítingen van, vagy lenémítja. Ha néha felhív az csak azért van, mert véletlen unlockol a zsebében és csak valami morajlást hallok. 😀 Na jó nem hazudok, néha telefonál velem, vagy egy-egy ismerőssel, de úgy, ahogy minden férfi, tőmondatokban, pár másodperces beszélgetéseket folytat. 🙂 Amit most rendelt is egy alsóközépkategóriás de már kifutó modell, végülis igaza van, nem érdemes erre sokat költenie. Nem csak beszélgetésre nem használja, másra sem igen – max megnézi a derkés menetrendet -, pl. míg más a buszon a telóját nyomkodja, ő addig kindle-n olvas, mondjuk ezt jól teszi.

Kikinyugalomba

Plasztör nem csak a zenéért rajong, hanem a verseket is szereti (jó persze a vers is zene, mindegy), szóval például mostanában mikor álmos, akkor kéri, hogy hallgassuk meg a “kikinyugalomban”-t:

Három éves, még ha a szöveget nem is teljesen érti, érzi miről szól, teljes chill van ettől, píszlav és elalvás, imádom, olyan intelligens! 🙂

Szabis hét

Szabadságon voltunk a héten, fáradtabb vagyok, mint az elején, de legalább jól és hasznosan telt!
Kimentünk a gyerekekkel a Farmer Expora, ami nagy élmény volt nekik, a kiskacsákra és a sok traktorra még sokáig emlékezni fognak. Nekem is bejött a program, mert vettünk sok finomságot, padlizsánkrémet, füstölt sajtokat, gyömbér szörpöt, fűszert. Frédinek bejött a sok kiállító és főleg a kóstolgatás. 🙂
Megnéztük a Nagytemplomon a vetítést is és a Városházán a Tündérkertet, nagy élmény volt ez, bár nem is igazán a vetítés miatt, hanem azért, hogy alvásidőben mászkálhattak, kint a sötétben, nem is értette igazán a kicsi a szituációt hova indulunk este 9-kor és megkérdezte ki fogja kint felkapcsolni a villanyt. 😀 Megcsodálta a Holdat is.
Huszadikán korán keltünk Zoéval, levittem a Petőfi térre megnéztük az összes virágkocsit, a készülődő táncosokat, megcsodálta a jelmezeket. Minden porcikája mozog a zenére, nagyon jó mozgású gyerek, valami táncra megint járnia kell! (Oviban volt néptánc egy évig, aztán csak torna.)
Megünnepeltük mama és dédi névnapját, dédimama 90. születésnapját is, majd egy kis Békás játszizás is belefért.
Megvettük az utolsó dolgokat, amik még hiányoztak az iskolakezdéshez, kapott a gyerek 4 pár cipőt (kinti, benti, torna, ünneplő), ünneplő ruhát, úgyhogy mostmár remélem minden megvan.
A legnagyobb projektünk a gyerekszoba rendezése volt, valami csoda folytán pár óra alatt sikerült facebookon eladnom a régi gyerekágyat (mikor váratlanul szóltak a bútorboltból, hogy hamarabb megérkezett az új bútor), aztán minden ruhát, játékot kipakoltam, új bútorok leszállíttatása, összeszerelése, nem volt semmi, 3-4 napig egy csatatérre hasonlított a lakás, de végre-végre tök király lett! Persze a bútorbolt kicsit eltolta rendelést, úgyhogy rossz színű díszléc nyitókát küldött a sarokszekrényhez és a polchoz, így a cserére még várunk, de már kezd élhető lenni a lakás.
Volt egy vicces sztori is, egyik nap összefutottunk tesómékkal a Fórumban, a tesóm Imola és a kislánya Lili, aztán másnap jött hozzánk egy kedves barátnőm, volt munkatársam Viola a kislányával, Lucával, ami totál összezavarta Frédit, Imola-Viola, Lili-Luca, hasonló fazonok is, ebből összerakta, hogy Luci baba volt nálunk :D. Szerintem sosem jön rá, hogy két különböző családról és gyerekről van szó. 😀
Elhívtuk játszani Zozi legjobb ovis barátnőjét is, Lottit, ez még nagyon kellett az iskolakezdés előtt, bár más suliba mennek tovább, de tudnia kell, hogy ettől még barátok maradnak, ott lesznek egymásnak.

Déri Múzeum

Jártunk a Déri Múzeumban is a gyerekekkel, jó kis program volt. A hatéves nagylányt a temetkezési szokások, csontvázak, egyiptomi rész csalta be, nagyon szépen, látványosan van megoldva ez, a csillagos éggel, életfával, piramisbelsővel. Zozit nagyon érdekli a történelem, a régi korok embereinek szokásai, viseletei, úgyhogy az őskori és a helytörténeti kiállítás is nagyon lekötötte, nekem utóbbi volt a kedvencem, imádom a régi Debrecenes dolgokat és mivel nem itt nőttem fel, lehet nekem újat mutatni.

Az Arany Egyszarvú patika berendezése, kép forrása

Meglepő módon Frédi is elvolt, tetszettek neki a kardok, fegyverek, a Nagyerdő állatvilága, három éves korához képest teljesen kulturált kis látogató volt. Végre megnézhettem a Munkácsy trilógiát, méghozzá bibliai fényjátékkal, ami zseniálisan van megoldva, tényleg gyönyörű és monumentális képek, nagy élmény így egyben látni!

Egyébként 3500 Ft egy családi belépőjegy, ami nagyon baráti, ráadásul még egy hónapon belül a Medgyessyben és a Modem földszintjén is szét lehet vele nézni (Mesés (B)irodalom, Antal-Lusztig gyűjtemény).

Nyarunk

Nem egyszerű a gyerekekkel megoldani a nyarat, szegények jártak július első hetéig oviba, aztán egy hetet voltak anyukáéknál, egy hetet anyáméknál és most egy hetet itthon. Jó dolguk volt, anyukáék vitték őket mindenfelé, a kerekestelepi strandra, a Kerekerdőbe, játszira, fagyizni, voltunk névnapozni Mosziéknál, anyáméknál is egy kis gyerekparadicsom van a ház mellett, hatalmas király játszótér, úgyhogy elvoltak. Azért hazajövetkor volt a kicsi részéről egy fél napos hiszti, bár nem mutatta, csak megviselhette a távollét, de helyrerázódott. Mi ezen a héten voltunk, vagyunk szabin, hosszas fontolgatás után most nem utaztunk el nyaralni (a gyerekeknek úgyis felüdülés, hogy kicsit itthon is vannak:D), hanem csak helyben mászkáltunk velük, voltunk a Békás tónál, a Máltai játszin, rollerezés, fagyizás, mekijátszizás, elmentünk megnéztük tesómékat, Bernót és Lili babát. Volt egy kis ügyintézés is, lassan lejár a személyijük (igen, három évesen csináltatjuk neki a másodikat.. :D) és végre, végre lerendeltük a gyerekszobába az új bútorokat. Zoé kap új lányos ágyat, matracot, a meglevő szekrényeikhez egy sarokszekrényt, ládát, komódot, polcot… íróasztalt végülis nem veszünk, mert rájöttünk, hogy ott az enyém amit egyáltalán nem használok, át is rendeztük W szobáját közös dolgozónak, úgy tűnik ez tökéletes asztal lesz Zojcinak, csak az én gurulós székem helyett kap hozzá egy gyerekszéket. Még a nyáron lesz egy hét szabink, de akkor se nyaralunk, hanem újabb feladatok – és kiadások  – várnak ránk (a teljes beiskolázási mizéria két oldalas bevásárlólistával, táskák, tornafelszerelések, írószerek, stb.).

W-vel rájöttünk, hogy most ilyen inverz nyarunk van, igazából pihenni csak a dolgos hétköznapokon esténként lehet, mikor a gyerekek mamáéknál vannak, akkor megy a Csillagkapu és Agymenők nézés ezerrel és tolom a jazzt, a bluest. 🙂