Találkozások és átváltozások

GL-ék végre itthon voltak a gyerekekkel és eszükbe jutottunk, úgyhogy sikerült összehozni két közös gyerekezős bandázást. Játszottunk nálunk és a Manóvárban… nagyon szimpatikus, kedves felesége van, igen barátságos, közvetlen. Zoé nagyon jól összebarátkozott Larionnal, gyakorlatilag nem nagyon láttuk őket, olyan jól eljátszottak mindkét alkalommal. A kis Mirát majd megzabáltam, tündéri gyermek! 🙂 Élőben most először láttuk, hogy működik a több anyanyelvű gyerekek beszéde, lenyűgözően gyorsan és zökkenőmentesen kapcsolnak, ha apához, vagy hozzánk szól a gyerek perfekt magyar, ha anyától akar valamit mondja oroszul. Kis zsenik. 🙂
Érdekes volt beszélgetni arról, hogy miben hasonlít és különbözik a gyermeknevelés Finnországban és itthon… a konklúzió, hogy:
1.) tök mindegy hol él az ember azt szeretné, ha a gyereke boldog lenne és nem egy zombi tanulógép/agymosott júzer
2.) azt adjuk, amit kaptunk, a hozott értékek, kultúra, szemlélet meghatározza azt, hogy milyen szülők leszünk, mi a fontossági sorrend
3.) bármilyen is a társadalmi környezet a szülőnek kell észnél lenni, tervezni, alaposan tájékozódni, gondoskodni a gyermeke sorsáról és jövőjéről
4.) meg kell állni és elgondolkozni, hogy miért is van gyerekem, miért is szerettem volna / vállaltam ezt, elfogadni, hogy hatása van bizony az életünkre, a sok öröm mellett jár feladással, karrier-borulással, de megéri és anyaként nem érünk kevesebbet… sőt!
Még lehetne folytatni a sort. 🙂

Sok dologban hasonlóan gondolkozunk, ami jó érzéssel töltött el (megerősítés?).

***

W vágyott nagyon a Temofesztre, ami egy vasútmodell kiállítás a Vasúttörténeti Parkban, én mondtam, hogy szívesen felmegyek vele kettesben – szigorúan a gyerekek nélkül, velük majd talán jövőre… 😀 -, de akkor ne egy napra menjünk, mert önmagában engem a vonatok nem hatnak meg. Így két nap lett belőle, tök jó helyen találtam egy kis kuckós hotelt a Fővám térnél. /Nyáron jártam erre a Corvinuson egy konferencián, bosszantott, hogy nem volt időm szétnézni a környéken, de csak most jutottunk el…/ Megnéztük a Vásárcsarnokot, gondoltuk kajálunk a felső szintén, mert ódákat zengenek az ott elérhető kajákról, de mivel sokkoló tömegben, igénytelenül van kialakítva az egész feladtuk, úgyhogy inkább a Bálnában ebédeltünk. Délután átmentünk megnézni a Várkert bazárt, ami élőben is nagyon jól néz ki, aztán császkáltunk a Parlamentnél… este együtt vacsoráztunk Julcsival és az új párjával, megköszöntöttük Julcsit, hiszen a szülinapja volt. Nagyon helyes a pasija és cukik együtt, megérdemel egy normális srácot, annyira szurkolok nekik! 🙂
/Egyébként belegondoltam, hogy húsz éve ismerem Julcsit, ami így nagyon durván hangzik, már tényleg olyan nekem, mint a testvérem, követjük végig egymás sorsát.:)/

Másnap kimentünk a Vasúttörténeti Parkba, csatlakozott hozzánk W tesója is, hisz ő is vonat-fan. Engem különösebben nem hat meg a téma, de még így is voltak érdekes dolgok, néhány nagyon színvonalas, jól kidolgozott terepasztal… igazából nem is a vonatok tetszenek benne, hanem az életképek és a trükkös megoldások (tűzoltó vízsugár imitáció, kis utcai lámpák, mozgó papírsárkány, mozgó kisállatok, emberek), no meg az egyedileg készített dolgok. Már majdnem elkezdtem bíztatni W-t, hogy ilyesmivel foglalkozzon, aztán itthon megnéztem a modellvasútas honlapokon ezeknek a cuccoknak az árát és rájöttem, hogy ennyiből inkább jobb, ha felújíttatom a lakást. 😀 Egyébként kevés fantázia van a készítőkben, lehetne csodálatos mesebeli, filmbeli, kreatívabb asztalokat is készíteni, de W szerint csak azért mondom ezt, mert nem értem a lényeget, nekik csak az a lényeg, hogy menjen körbe a sikuku. 🙂 Biztos, ez annyira kocka cucc, hiába néztem a készítők, játszók arcát, nem igazán értem a dolog lélektanát. Az biztos, hogy mikor W belépett a fűtőházba – vagy ahogy Frédi hívja fürdőház – az arca teljesen megváltozott és egy csillogó szemű kisfiú volt pár órára. 🙂

Üzenő

Ha már a nosztalgiázásnál tartunk… irigylem anyámékat, hogy nekik csak az ellenőrzőt kellett csekkolniuk napi szinten. És működött.
Nekünk most van az iskolában ellenőrző könyv, értékelő füzet, üzenő füzet, google groupsos levelező lista, viberes szülői csoport, oviban facebook csoport. A vibert amúgy nem is akarnám használni, erőszakot tettem magamon a telepítéssel, de iszonyatos nyomás van az emberen, mi van ha te nem szállsz be ilyen csatornákba és emiatt a gyereked hátrányba kerül?! (Azé’ csak telefonra, ahol általában nem megy a wifi, napi 1-2x csekkolom.)
És néha még így is lemaradunk valamiről, bár szerencsére általában a gyerek képben van. Ja, mert ha a fentiek mellett marad időm még ŐT is meg szoktam kérdezni én balga, hogy mizu. 😀

MrW és a hónapsoroló

Tanítjuk a gyereknek a hónapokat, ez az egyik házi hétvégére, vért izzadunk vele… pedig a’szem nem a memóriájával van baj alapvetően, mert állatnevekből ilyen sorozatot simán megjegyez, de ez a sok értelmetlen us-ius megzavarja. Mondom W-nek rakjon már be valamilyen hónapsorolós zenét, verset, talán úgy könnyebb lesz… nyilván a régi cimborái remekműve ugrott csak be neki:

Kár, hogy a gyerek a hörgősmetált annyira nem díjazza. 😀

Chateltem a bankkal

Ügyfél
Jó napot kívánok! értesítést kaptam, hogy hamarosan lejár a bankkártyám és cserekártya készül, kérdezném, hogy választhatok-e, hogy milyen kártyát kérek, milyen díjjal?
Rendszerüzenet
Türelmét kérjük, ügyintézőnk hamarosan jelentkezik.
András
jó napot kívánok!
András
ellenőrzöm a lehetőségeket,türelmét kérem.
András
ellenőriztem a számlát egy prémium kártyát tudok Önnek javasolni.Az egyetlen kártyánk ami éves díjmentes lehet.
Ügyfél
kérnék a lehetőségekről egy tájékoztatót
András
lehetőség arra van,hogy megtartja ezt és fizeti az éved díját vag ykicseréli prémiumra aminek egy évig nincs díja,és ha alvásárol egy év alatt 600000 forintot akkor utána is díjmentes.
András
LINK
Ügyfél
szerintem nem szeretnék 600ezer ftért vásárolni
Ügyfél
akkor valószínűleg maradok. ha mégis meggondolom hol hogyan tudom jelezni? így neten lehet valahogy?
András
ahogy nézem a számláját most is elkölt annyit.
András
1 év alatt.
Ügyfél
igen? szomorúan hallom 🙂 köszönöm akkor átgondolom még

Egy – sajnos – nem szponzorált poszt

Mivel autómentesen élünk amit lehet online vásárolok. A Rossmannból szoktam rendelni mindenféle háztartási cuccot – mosószerektől a wcpapírig mindent, régen a pelust és babakenceficéket is -, teljesen jól működik a dolog, ócó, nem kell cipekedni… 12ezer Ft felett ingyenes a kiszállítás. Mióta melózok időkapuval rendelem, de az is ezres alatt van, szerintem nagyon megéri.

Alig vártuk, hogy a Tesco is bevezesse Debrecenben az online bevásárlást és végre-végre megtörtént! Természetesen azonnal teszteltük is, nagyjából 20ezerért rendeltünk alapvető élelmiszereket és kellenesen csalódtunk, ügyes szállítók egy körben pikkpakk felhoztak és kipakoltak mindent. A nagyjából 70 itemes listánkból talán 4 termékből nem volt pont az, amit előző nap a webes kosarunkba pakoltunk, de azok helyett is hoztak korrekt javasolt csereterméket (lehetett választani kérjük-e, vagy visszaküldjük, a listán is külön jelölték mit cseréltek és külön csomagolásba rakták). Itt is lehet időkaput kérni, korareggeltől este tízig vannak két órás idősávok megadva különböző árakkal, talán a szombat is játszik, mi hétköznap este 6-8 közt kértük, ez így 799 Ft volt. Teljesen bevált a dolog, máskor is rendelünk!

/Egyébként előző héten volt az autómentes világnap, aminek az alkalmából a DKV közlekedési versenyt szervezett, több átszállással, állomások felkeresésével és feladatok teljesítésével kellett volna eljutniuk a Segnerről a Nagyerdőre. Zoé és W benevezett, de félúton – a Déli soros feladatnál – feladták a verseny, mert stílusosan bőrig áztak, ilyen ez a popszakma. Viszont a gyermek így is osztályfőnöki dícséretet kapott, mert képviselte az iskolát, aminek nagyon örültünk. Olyan áhítattal mondja, hogy ő képviselte az iskolát, eddig ezt a kifejezést nem ismerte. 🙂 Le is fotózták, de mivel épp lötyögött a foga nem mert mosolyogni, úgyhogy érdekes feje van a képen, azt inkább nem osztom.:)/

Iskolakezdés

Túlvagyunk az iskolakezdésen, Zoé a várakozásoknak megfelelően nagyon ügyes, már kapott millió pirospontot, csillagot, színező matricát, felkerült a dícsőségfalra, van osztályfőnöki dícsérete stb, de a legfontosabb, hogy már barátai is vannak, jól beilleszkedett, szeret suliba járni, úgyhogy minden oké!

Amúgy sok dolog változott a mi gyerekkorunk óta, vannak szuper dolgok, egy toll, egy ceruza, egy iskolatáska már nem olyan, mint a mi időnkben, minden dizájnos, praktikus, gyerekbarát (és méregdrága). A mi sulinkban harmadikig nincs hét közben házi, ami tök jó! A  gyerekek ruhái is iszonyat menők és közben kényelmesek is, míg minket a kgst piacról öltöztettek hónaljig felhúzott lila melegítőnaciba, addig ők szupertrendi “szetteket” hordanak…

Viszont van ami változatlan és amit nem bírtam feldolgozni: a könyvek befedése öntapadós átlátszó borítóval ugyanolyan több órás anyázós bénázással jár, mint régen. Kaptunk 4-5 mailt instrukciókkal, több oldalas listát a tennivalókról, összesen a könyvek befedésével, a tanszerek összekészítésével és azzal, hogy MINDENEN szerepeljen a gyerek neve ez kb. nettó 10 óránkba – este 9 körül W is beszállt – került. Mert pl. a zokniba hímeztem, minden egyes cerkára rá kellett írni a nevét. A kedvencem az a feladat volt, amin anno már anyámnak is át kellett esni: a papír mérőszalagot be kellett vonni celluxxal. (Ez valami beavatási szertartás lehet?!) És két befőttesgumit kell rakni a logikai készletre, aminek legalább harminc éve változatlanul rossz a csomagolása és mindenki kiborítja… ezeket inkább nem kommentálom, de van számtalan szebbnél szebb gondolatom. 🙂

  

 

FaceID

Ha már mobiltelefonok: az almás cég ájfóniksz mobiltelefonjában ún. fészájdi technológiát használnak, ami arcfelismerést jelent, egy pillantással feloldalható a készülék zárolása, megoldható alkalmazásokba bejelentkezés. Nem is akárhogy szkenneli a búrádat, akkor is felismer, ha napszemüveg, kontaktlencse, kalap, sál stb. van rajtad, még tök sötétben is. Frankón. (Az adatok maximális védelméről persze gondoskodnak… aha.)
És van aki ennek örül, emiatt ezt veszi meg, ezért fizet.
Kezdem azt hinni/remélni, hogy eljön az idő, amikor az emberek felfedezik újra a hagyományos telefonokat, azon sem lepődnék meg, ha hamarosan a kevésbé “okos” telefonok lennének a drágábbak. (Én legutóbbi telefon vásárlásomnál már figyelembe vettem azt is, hogy ne legyen túl penge, direkt nem az ujjlenyomat-olvasóst választottam.)