Beszél

Az utóbbi hónapban Frédi szókincse hatalmasat fejlődött. Sokat beszél, már érdeklik a mesék is és nagyjából érti, hogy mit mondunk neki. Nagyon intelligens, első szavai, mondatai nem csak sima főnevek (autó, kutya stb.), hanem olyanokat mond, hogy megittam, elfogyott, köszönöm, tessék, parancsolj, sőt például azt is, hogy tetszik, fáj, “ez szíp” (=szép, csodálja a frissen mosott hajam), anya szeretlek és társai, szóval kifejezi az érzelmeit is és persze nagyon tud hízelegni, bújni, megölel, imádja, hogy imádjuk. 🙂 Persze kis huncut, nem unatkozok mellette, folyton pakol. A konyhánkra ráférne egy nagy felújítás, de erre idén nem fog még sorkerülni, mert egy vagyonba kerülne amit elterveztünk, de mikor látom, hogy Frédi, hogy veri szét a konyaszekrényt, a zsanérokat, meg is nyugszom, jobb is ez így, majd jövőre…
Egyébként megvagyunk, Zoéval most fogok menni harmadszor a fülészetre, kiváncsi vagyok mit mondanak… először volt egy rossz eredménye a hallásvizsgálaton, aztán sokat javult, mert kúrálgattam az orvos utasításai szerint. Eldől, hogy szükséges-e a mandulatműtét.
Mamánál húsvétoztunk, a gyerekek kaptak egy kis kerti házat, nagyon tetszik nekik, Frédi szerintem százszor legalább kinyitotta és bezárta az ajtaját. Zoé kapott új biciklit is, úgyhogy jó dolguk van. Szerintem vagy két kilónyi csokinyulat és tojást is kaptak, mikulásig elég lesz. 🙂
Frédit felvették az oviba, jövőhéten kell beiratni. Ha nyáron sikerül elérni a szobatisztaságot, akkor szeptemberben már kezdhet is, Zoéval egy csoportban. Nagyon durva, hogy rohan az idő, próbálom átállítani magam, az agyam a nagy változásra és kicsit már gondolkozni azon, hogy merre tovább.
Az egyik tanulmányommal kapcsolatban már kaptam visszajelzést, két lektor értékelte és mindketten javasolták a megjelentetését, az egyikük annyi pozitívumot emelt ki, hogy szinte belepirultam, örültem és nagyon büszke voltam magamra. A másik lektor hiányolt pár dolgot, javaslatokat adott arra, hogy miről írjak még, mire térjek ki, jó ötletei voltak, ő még nem tudta azt amit én, hogy éppen ezekről a dolgokról szól a második tanulmány, amit szintén abba a folyóiratba küldtem. Szóval tényleg csak apró simítások kellenek és megjelenhet.

3

Végre elkészültem a harmadik tanulmányommal is, elég komoly lett, a’szem ez sikerült a legjobban, rengeteget dolgoztam vele és nagyon sokat kellett olvasnom – főleg angolul, mert magyarul még szakirodalma sincs, de megküzdöttem vele – és sokat kellett agyalnom, kitalálnom egy struktúrát, hogy hogy illesszem össze több tudományterület és hivatás tudásanyagát, nagyon büszke vagyok magamra, a teljesítményemre. Jól elszórakoztatom itt magam gyes (28.500 – nyugdíjjárulék) alatt, na nem baj, ezt szeretem és a flow-élmény megvolt 🙂

Van még egy 3-as amire büszke vagyok, az, hogy szűk három kilót fogytam eddig, nagyjából két hónap alatt. Ami így tök jelentéktelennek tűnik, főleg a súlyomhoz képest :D, de én már annak is örülök, hogy egyáltalán elindult a mérleg nyelve lefelé (digitális, de mindegy). Őszintén szólva nem bíztam benne, mert valójában sokat eszek, majdnem ugyanannyit mint eddig, csak az összetételen változtattam egy minimálisat (kevesebb kenyér és édesség, de nem teljes megvonás). Ha ez így megy tovább már csak pár év és elérem az ideális súlyomat! 😀 /Bár szerintem így, komolyabb megszorítások és mozgás nélkül max 10 kilót lehet fogyni, legalábbis apa így járt, mikor kiderült, hogy cukorbeteg és hasonló diétába fogyott, akkor addig szépen haladt és ott meg is állt. De az se lenne gáz…/

Medzsik

Ülünk az Oti-ban, a kijelzőn mennek mindenféle reklámok…

Zoé: Anya, ez mi?

P: Egy szolárium reklámja. Tudod mi az a szolárium? Egy gép, belefekszel és szép barna lesz a bőröd, olyan mintha napoznál.

Zoé: Barna?

P: Igen.

Zoé: De azután is magyarul fogunk csak beszélni?

P: Igen.

Zoé: Fúúúúúha, de jó!

Kísértés

Nem támogatja a “diétámat”, hogy W-nek most jutott eszébe, hogy kifejlessze a világ legfinomabb amerikai csokis kekszét… tegnap is sütött két adagot, nyilván nem tudtam ellenállni neki. Rak bele jó sok vajat – de olyan igazit -, barnacukrot, jelképes húszdeka csokit és egyéb hízlaló dolgokat. 😀 Szipi. 🙂

Egyébként most volt a hatodik házassági évfordulónk, ez is elég súlyos.

Veszteség

Novemberben meghalt apa nővérének a férjre, utána meghalt nagymamám másfél hónapja, aztán meghalt papa testvérének a felesége, aztán másik nagypapám testvére, most pedig meghalt papa tesvére. Pár hónap alatt szinte eltűnt egy generáció a családunkból, ez most nagyon sok volt. 😦

Hétfőn Jancsi bácsi hagyott itt minket, ő volt nagyapám tesvérei közül az utolsó, 71 éves volt. Nem mondom, hogy nagyon jól ismertem, óvodás és alsós koromban jártunk hozzájuk gyakran, az emlékeim sokat koptak. Az viszont biztos, hogy fontos szerepe volt az életemben, neki is köszönhető, hogy a horizontom tágult és nyitott lettem. Rendkívül intelligens és művelt orvos volt, de nagyon érdekelte a természetgyógyászat és az asztrológia is. Értett a gyógynövényekhez, teafüvekhez, vegetariánus volt és jógázott. Érdekelte a hinduizmus, járt Indiában is, egy idő után Krisna-tudatú lett, dédnagyapám kertjében templomot épített, a szegényeknek ingyen konyhát működtetett. Azért nem volt ez fáklyás menet (tudod mibe kerül annyi fáklya?), gondolhatod, hogy egy szabolcsi kistelepülésen ki nézte az ilyesmit jó szemmel… annyit mondhatok, hogy az emberek nem olvasgatják a Bhagavad-gítát és a Máhájánát. Szóval az új hite és a megváltozott életmódja miatt voltak családi konfliktusai is, munkahelyet is váltania kellett, mert furcsán néztek rá az emberek, de ő bevállalta. Igazságkereséséért és bátorságáért nagyon becsülöm, jó, hogy megmutatta, hogy így is lehet és, hogy van más út is, vannak más kultúrák is. Nyugodjék békében!

Egyébként Pista papám és a testvérei is mind nagyon jóképű, jó kiállású fickók voltak. Papa igazi ezermester volt (vagy ahogy tesómmal viccelődtünk vele 1001), értett a festéshez, kőműves munkákhoz, a növényekhez, állatokhoz, hatalmas kertje volt, amiben sok dolgot megtermelt a családnak és még eladásra is (fenyő, szőlő, meggy, ribizli, dió… szárnyasok… volt saját bora és méze, ami így visszatekintve nem semmi). Ezen kívül értett a repüléshez, motorozáshoz, szeretett vadászni, mindig tartott kutyákat. Ha élne és látná mit művel pl. Bear Grylls azt mondaná rá, hogy kispályás, volt egy egészséges önbizalma, na. 🙂 Másik két testvére kiváló sportoló volt, egyikük híres magasugró, a másikuk is sportoló-katona, egyetemen is tanított. Szóval valami remek genetikát hordoztak, talpraesettek és helyesek voltak, értelmesek, a nevelésük is jó volt, hatalmas élet-, mozgás- és természetszeretetet, tisztelet volt bennük, másrészt mégis mind realitve fiatalon haltak meg, nagypapám élt a 74 évével a legtovább… neki és Lajos öccsének is a szívével volt baj, hirtelen haltak meg, azt hiszem ez volt a pörgős és szabad élet ára és a kegyelem is számukra (nagyapám biztos nem viselte volna el, hogy hosszú ápolásra szoruljon…)

Kiképzés, zsenikém

Este MrW fürdeti a gyerekeket, addig én megágyazok, megmelegítem az esti tejet, kikészítem a pizsamákat… Megengedi a fürdővizet, beszállás előtt azért eligazítást tart.

MrW: Zojci, mik a fürdőzés szabályai?

Zoé: Pumpát (dugó) nem húzzuk ki! Csapot nem nyitjuk ki! Frédi haját nem vizezzük össze! Zoé haját nem vizezzük össze! És nem pocskolunk ki a kádból.

MrW: Jól van, mehetsz, beszállhatsz.

***

Zoé: Anyaaa, járhatok én is az oviban olyan foglalkozásra ahol megtanítanak szépen beszélni?

P: Logopédiára? Persze kicsim, szeptemberben lesz felmérés a nagycsoportosoknak, aztán járhatsz.

Zoé: De Lotti ma is volt logopédián!

P: Hogy lett volna? Ő is akkora mint te. Hétfő van, ma hittan volt.

Zoé: Ja tényleg, akkor hintára akarok járni.

***

Gyakorolta itthon a farsangi műsort, népi játékok, kis közjátékok voltak benne. Előadta nekünk a teljes előadást, az összes szereplő összes szövegét elmondta, pedig egészen hosszú volt. A végén megkérdeztem, hogy értette-e miről szólt a történet, a viccek, mit jelentenek a régies kifejezések, vagy például a bakkecske, a kuvasz, szegénynek nyilván fogalma se volt róla, úgy kellett elmagyarázni mi volt a poén. Szóval brutális memóriája van, ha egy teljesen értelmetlennek tűnő szöveget is így visszamond…

***

Hétfőn viszem vissza a fül-orr-gégére hallásvizsgálatra, kitartóan “edzünk”, követjük az orvos utasításait: minden nap fülmelegítés, orrlufizás, antihiszti. Az orrlufival reggel-este fújunk párat, úgy ahogy a dobozán szerepelt az ajánlás, felfúj, lassan visszaengedi a levegőt, közben próbál nyelni, akkor jó ha kattan a fülében. Eddig mindig azt mondta, hogy érzi a kattanást, tegnap este mikor kérdeztem viszont elsírta magát és bevallotta, hogy nem is szokott kattanni és őt akkor most biztos meg fogják műteni a manduláját és ahhoz fel fogják vágni. Szegénynek elmagyaráztam, hogy még nem biztos, de ha műtik sem vágják fel, csak elaltatják és egy kis csipesszel kiveszik az orrán vagy a száján át a mandulá(ka)t. Erre kicsit megnyugodott… túl okos a gyerek, minél intelligensebb valaki annál inkább szorong.

Erről jut eszembe, hogy az oviban új néptánc tanáruk van szeptember óta, erre azt mondta, hogy a másik tanárnéni biztosan meghalt, azért nem ő van már. Mondtam neki, hogy biztos csak elköltözött, vagy más munkahelye van, de még ezt sem találta elég hihetőnek, erre W közölte, hogy látta nemrég a spárban, ami megnyugtatta, hogy oké, jól van, akkor nem halt meg.

Én meg a diéta

Nem is írtam, még, hogy van egy wellness-fitness célom: az, hogy kétszámjegyű maradjon a testsúlyom. (Hogy cél lett belőle abból sejthető, hogy sajnos rezeg a léc. 😀 Bölcsen nem tűzök ki egyéb ezzel kapcsolatos irreális célokat, mert tisztában vagyok a korlátaimmal és azzal, hogy mit bírok hosszútávon betartani.)

Szóval a célom eléréséért keményen dolgozom, komoly lépéseket tettem, például teljesen lejöttem a napi két bögre tejeskávémról már pár hónapja, megállom, hogy reggelire, vacsorára csak 1 zsemlét/1 szelet kenyeret egyek, nem iszom cukros üdítőt, kerülöm a gyümölcsleveket stb., általában ásványvizet vagy gyümölcsteát iszom édesítés nélkül, édességet csak heti 2-3 alkalommal eszek, akkor is jelképes mennyiséget. Ez az amire képes vagyok, amúgy ugyanannyiszor eszek és ugyanolyan “feltéteket”, főételeket, szóval egyáltalán nem éhezek és nyilván továbbra se mozgok, de ez még így is eléggé megterhelő pszichésen, meg kell erőltetni magamat, figyelni kell, hogy betartsam. Remélem ez legalább annyira elég lesz, hogy ne hízzak tovább.